Az Emlékeimből roppant érzékletes és majdnem egészében hiteles beszámolójának köszönhetően ismerhetjük meg Bánffy 1918-19-es élményeit is. Károlyi Mihály hajdani gyermekkori pajtása nem szimpatizált az őszirózsás forradalommal, s inkább a másik ismerős arisztokrata, gróf...
Az Emlékeimből roppant érzékletes és majdnem egészében hiteles beszámolójának köszönhetően ismerhetjük meg Bánffy 1918-19-es élményeit is. Károlyi Mihály hajdani gyermekkori pajtása nem szimpatizált az őszirózsás forradalommal, s inkább a másik ismerős arisztokrata, gróf Bethlen István irányával tartott. Még Károlyi elnöksége idején kapott engedélyt és részben felhatalmazást arra, hogy Svédországba utazva próbáljon Magyarország iránt rokonszenvet kelteni. A könnyed elbeszélésű, helyenként úrlovasi szemléletű visszaemlékezésből kiolvashatjuk e küldetés teljes céltalanságát: végül okafogyottá is válik a kijelölt végállomás elérése, s Bánffy tanyát üt Hollandiában. Itt éri Bethlen riasztása, s Bécsbe visszatérve már tanúja is lehet azoknak a megrendítően groteszk jeleneteknek, amelyek a különféle színezetű emigránsok és persze a tanácsköztársasági képviselők között lezajlanak. (Az ún. brucki puccs szánalmas akciójának leírása különösen erős szakasza e műnek.) Bánffy épp e visszaemlékezésében fogalmazza meg világlátásának sommáját: "Az elfogulatlanság nem érdem, de természet dolga. Ezt a bizonyára született vagy öröklött hajlamomat az is öregbítette, hogy egész pályámon legkülönbözőbb dolgokkal foglalkozván, sokféle-fajta emberrel kerültem bizalmas viszonyba. Tán az írónak hajlama ez. Emberi adatgyűjtés." (László Ferenc)
Gróf losonci Bánffy Miklós, teljes nevén: Bánffy Miklós Pál Domokos (Kolozsvár, 1873. december 30. – Budapest, 1950. június 6.) magyar író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, külügyminiszter. Íróként a Kisbán Miklós álnevet is használta. Az egyik legnagyobb erdélyi földbirtokkal rendelkezett család tagja. Vele férfi ágon kihalt a losonci Bánffy család grófi ága.
1873-ban született, Kolozsvárott. 1891-ben érettségizett a Budapest, VII. kerület, Klauzál u. 10. sz. alatt nemrégiben alapított Magyar Királyi Állami Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. Váradi Aranka színésznő második férje volt, akivel 1939. január 25-én Budapesten, a Józsefvárosban kötött házasságot. A háború után Romániában ellehetetlenítették kulturális tevékenységét, ezért a megélhetését nem tudta biztosítani. 1949-ben kiéhezetten, rongyosan érkezett meg feleségéhez Budapestre. Pár hónappal később a Haynal-klinikán halt meg 1950. június 6-án. Hamvait, végakarata szerint, 1976-ban vitték haza és helyezték el a kolozsvári Házsongárdi temető Bánffy-kriptájában.
Első novelláit, elbeszéléseit 1914-ben A haldokló oroszlán címen adta ki. A novella, elbeszélés, a kisregény a későbbiekben is kedvelt műfaja maradt, végig kísérte pályáján. Kötettel ugyan ritkán jelentkezett – Reggeltől estig (kisregény, 1927), Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja (elbeszélések, 1931), Farkasok (elbeszélések, 1942), Bűvös éjszaka (kisregény, 1946) –, de azok mindenkor kedvező kritikai visszhangra találnak.
Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett
1-5
szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet.