Bővebb ismertető
Felhívjuk figyelmét, hogy az akció keretében értékesített teljesen hibátlan könyvek között előfordulhatnak szépséghibás könyvek (karcos a borítója, sárgult a lapok éle stb.), ezek az apróbb hibák azonban nem befolyásolják a könyv használati értékét. Amennyiben ilyen könyvet kap, a példányt nem áll módunkban cserélni. Az ajánlat a készlet erejéig érvényes. Az akció más kedvezménnyel nem vonható össze. "Azon a tündöklő papírtáblán Ferencz József halálhíre állott. Mindenki tudta, hogy igaz, és mégis el nem hihetően hangzott. Csak erőszakkal lehetett elképzelni, hogy az, akinek trónra léptére még a legöregebb emberek sem emlékeztek, az, aki majdnem azonossá lett a magyar királyság és az Osztrák-Magyar Monarchia fogalmával, aki legtöbb ember előtt már nem is élő és halandó embernek, hanem el nem múló szimbólumnak látszott, hogy az nincs többé. Erőszakosan kellett levonni a gyászhír következményét, azt, hogy mától fogva új uralkodó van, alig ismert fiatalember - nem többé az az öreg, mindenki előtt ismert, és mégis mindig rejtélyes nagyúr, kit mindenki valami örökkévaló és soha meg nem változó legfőbb hatalomnak tudott. Annak a hírnek hallatára, amely pedig az emberi egyenlőség örök törvényét igazolta, majdnem csodálkozás vett erőt az embereken, akár a természet mindennapi rendje változott volna meg."
Gróf Bánffy Miklós író, grafikus, intendáns, külügyminiszter 1932-ben írt visszaemlékezése az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában jelent meg először Kolozsváron. Az emberöltőnyi idő ellenére a kitűnő memoár mit sem vesztett aktualitásából, a szerző éles, tűpontos megjegyzései, meglátásai, krónikás kiszólásainak valóságtartalmai ma sem kérdésesek az olvasó utókor számára. Bánffy született mesélő, jegyezték fel róla, lenyűgözőek a leírásai, csodálatos emlékképekbe sűríti a korszak eseményeit, miközben remek politikai és erkölcsi éleslátásról tesz tanúbizonyságot. Az Emlékeimből a világháború és a Monarchia krónikája, az 1916-os koronázás szürreális pillanatainak megörökítése, a Károlyi-féle hatalom és a forradalom kaotikus mindennapjainak bemutatásán túl Bánffy részletesen beszámol politikai szerepéről, küldetéséről, valamint a Tanácsköztársaság Európában félelmet keltő megjelenéséről, hiszen az összeomló Monarchia romjain létrejövő bolsevik hatalomban a Nyugat nemcsak saját magát féltette Oroszország befolyásától, hanem az új nemzetállamokat is. És miközben Bánffy és az emigráció politikusai lobbiznak a magyarságért, mentenék, amit még lehet, a nyugati diplomácia titkos köreiben már rajzolják Kelet-Közép-Európa új térképét, s a népek tengere elönti Budapestet.
Az új kiadás jegyzetelve, névmutatóval és képmelléklettel jelenik meg.
Frissítve, jegyzetekkel bővítve adja kezünkbe a kiadó Bánffy Miklós három könyvétBánffy Miklós Erdély (és persze Magyarország) egyik meghatározó figurája volt a 20. század elején, komoly életúttal: a legnagyobb birtokkal rendelkező család sarja volt országgyűlési képviselő, főispán, külügyminiszter, IV. Károly király koronázási ceremóniájáért felelős kormánybiztos, emellett díszlet- és jelmeztervező, drámaíró, a művészeti élet egyik fő szervezője. Tőle most három könyvet is megjelentet a Szépmíves Könyvek.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>
Gróf losonci Bánffy Miklós, teljes nevén: Bánffy Miklós Pál Domokos (Kolozsvár, 1873. december 30. – Budapest, 1950. június 6.) magyar író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, külügyminiszter. Íróként a Kisbán Miklós álnevet is használta. Az egyik legnagyobb erdélyi földbirtokkal rendelkezett család tagja. Vele férfi ágon kihalt a losonci Bánffy család grófi ága.
1873-ban született, Kolozsvárott. 1891-ben érettségizett a Budapest, VII. kerület, Klauzál u. 10. sz. alatt nemrégiben alapított Magyar Királyi Állami Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte.
Váradi Aranka színésznő második férje volt, akivel 1939. január 25-én Budapesten, a Józsefvárosban kötött házasságot.
A háború után Romániában ellehetetlenítették kulturális tevékenységét, ezért a megélhetését nem tudta biztosítani. 1949-ben kiéhezetten, rongyosan érkezett meg feleségéhez Budapestre.
Pár hónappal később a Haynal-klinikán halt meg 1950. június 6-án. Hamvait, végakarata szerint, 1976-ban vitték haza és helyezték el a kolozsvári Házsongárdi temető Bánffy-kriptájában.
Első novelláit, elbeszéléseit 1914-ben A haldokló oroszlán címen adta ki. A novella, elbeszélés, a kisregény a későbbiekben is kedvelt műfaja maradt, végig kísérte pályáján. Kötettel ugyan ritkán jelentkezett – Reggeltől estig (kisregény, 1927), Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja (elbeszélések, 1931), Farkasok (elbeszélések, 1942), Bűvös éjszaka (kisregény, 1946) –, de azok mindenkor kedvező kritikai visszhangra találnak.