A szeretet breviáriuma [antikvár]

Csak egy szükséges - tanítja az Evangélium. Szent Ágoston ezt az egy szükségest merészen egy mondatba foglalja: Szeress, és tégy, amit akarsz! Aki ismeri az emberi szívet, és aki megismerte minden idők legnagyobb szellemeinek gondolatvilágát, az tudja, hogy ez a rövid mondat az örök ember egyik legörökebb és legegyetemesebb érzésének ad hangot. Olyan hang ez, amelyre az embermilliók és az évezredek visszhangja felel. Ezt a visszhangot szeretnénk megszólaltatni: a szeretet örök igéit. A gyűlöletnek, a haragnak, a bosszúnak, a gyanakvásnak és a bizalmatlanságnak igéi bonyolultak, megértésükhöz gyakran hosszú magyarázatra van szükség; az, amit történelemnek szokás nevezni, javarészt ezekből az igékből születik. Mindaz, ami az embereket szóban és tettben elválasztja, elidegeníti egymástól, ami az egyik embert, közösséget, embercsoportot szembehelyezi a másikkal: szorosan összefügg a gazdasági és társadalmi adottságokkal, népek és népcsoportok sajátosságaival, általában a mulandó világ mulandó jelenségeivel. A szeretet igéi viszont egyszerűek és egyértelműek; lényegükben annyira azonosak és változatlanok, mint az a harmónia, amely fenntartja és mozgatja a mindenséget és amely a természet és az emberi lélek végső, nagy törvényszerűségeiben is megnyilatkozik. A szeretet igéinek, az egymás iránti jóindulat nyelvének megértéséhez nincsen különösebb szükség az egyes korszakok politikai, gazdasági és művelődéstörténetének ismeretére. Az emberiségnek ez a legigazabb nyelve felette áll annak a világnak, amelyben az úgynevezett történelmi események lejátszódnak. Ez a nyelv minden időben mindenkihez szól, azért minden időben mindenki megértheti, akik valóban meg akarja érteni - »akinek füle van a hallásra«. Evégből nincsen szüksége sok olyan ismeretre, amelyek nélkülözhetetlenek akkor, ha az emberi küzdelmekbe akarunk bepillantani. Viszont kellenek hozzá másfajta ismeretek, amelyek nehezen sajátíthatók el könyvekből. Nem kell ide széleskörű történelmi tudás, viszont itt nincs megértés bizonyos lelki fogékonyság, sőt lelki hozzájárulás nélkül. A szeretet igéinek értelmére nem lehet rányitni azon az úton, amely a történelem vagy a természet törvényeihez vezet. Ezeket az igéket át kell élni, sőt, ha mindenestül meg akarjuk érteni, akkor akarni is kell őket. Aki a szeretet örök szavait pusztán történeti vagy művészi szempontból olvassa, annak aligha fognak többet jelenteni, mint az emberi szellem egyéb dokumentumai; az igazi mélységük és értékük csak annak tárul ki, aki felismeri, hogy ezeket a szavakat élni kell. Ezek az igék, akár háromezer évvel ezelőtt hangzottak el, akár napjainkban, életének és embertársaihoz való viszonyának tisztázására szólítják fel az embert. Valósággal megragadják: nem tűrik, hogy továbbra is úgy éljen és úgy érezzen, mint eddig. Ezek a szövegek félreérthetetlen erkölcsi követeléssel lépnek fel olvasóikkal szemben. Történelmi és filológiai ismeretet nem sokat kívánnak, de egyvalamit erősen megkövetelnek, olyan erősen, hogy enélkül nem is érdemes belefogni olvasásukba: bizonyos elemi lelki fogékonyságot, röviden: azt a legemberibb valamit, amit jóakaratnak nevezünk. Ez az a jóakarat, amelynek a karácsonyi angyal egyedül ígér békességet. Ez az a jóakarat, amely minden ember lelkében ott parázslik, csak éppen nem mindenkiben tud világító és melegítő lángra kapni, - ezért van olyan kevés világosság és olyan kevés melegség és olyan kevés békesség a földön. Az itt következő szövegeket e nélkül a jóakarat nélkül, a mindennapi olvasmányoknak kijáró únott közönnyel, laza figyelemmel, fél-lélekkel nem érdemes olvasni.