Fedősztori

Trükkös titkosszolgálati játszmák, árulások, titkok és bűnök, meglepő fordulatok Dezső András új könyvében.

A Maffiózók mackónadrágban és a Magyar kóla című bestsellerek szerzője ismét egy zárt, a nyilvánosság előtt kevéssé ismert világba merül el és ragadja magával az olvasót. Egy olyan világba, ahol a legtöbbször semmi sem az, aminek látszik.

Megtörtént, ám hosszú időn át szigorúan titkos aktákban lapuló és eddig nem publikált magyar kémsztorik részletes rekonstruálásán túl a szerző felfedi mindazokat a módszereket, manipulációkat és játszmákat, amelyekkel a magyar és külföldi titkosszolgálatok dolgoznak egy folyamatosan változó világban, hol egymást segítve, hol egymás ellen - sokszor nemes, vagy nem túl nemes célok érdekében.

A Fedősztori nem csak azoknak az olvasóknak jelent újdonságot, akiknek a hírszerzők, kémek és ügynökök világa ismeretlen, hanem azoknak is, akik sokat tudnak erről a területről, akár úgy is, hogy egy-egy történeten keresztül magukra ismernek.

A szerző ősszel megjelenő, harmadik könyvében a hazai titkosszolgálatok és a Magyarországon is aktív külföldi titkosszolgálatok világába vezet be minket.

Dezső Andrást nem kell bemutatni senkinek, a volt indexes, jelenleg HVG-s oknyomozó újságíró neve egyet jelent a hitelességgel, kérlelhetetlen igazságkereséssel, és az izgalmas, szórakoztató, őszinte könyvekkel.

A nagy sikerű Maffiózók mackónadrágban és a Magyar kóla méltán népszerű szerzője, akinek első kötetei több tízezres példányban keltek el, sikerét több dolognak köszönheti. A társadalom számára fontos, ám gyakran elhallgatott, vagy kevésbé ismert témáknak megy utána, dolgozza fel olyan formában, mely a nagyközönség számára könnyen értelmezhető. Művei egytől-egyig hiánypótlók, könyveivel egyben közéleti missziót is teljesít, hiszen az általa feltárt, gyakran szenzitív témák amúgy nem kerülnének szóba.



A magyar szervezett bűnözés megismertetése, majd a kokain történetének és mai helyzetének bemutatása után a szerző nem kevésbé izgalmas témát választott, mint a magyar és a Magyarországon is aktív külföldi titkosszolgálatok rejtett működései, álcázott mechanizmusai, kétes trükkjei, melyekről keveset tud a nyilvánosság.

A kötet nemcsak a jelenkor, de a múlt titkaiba is beavat. A rendszerváltás előtti időszak megismerése révén a jelen történéseit is megismerhetjük, a kettő ugyanis összefügg. Dezső András a kutakodása során olyan múltbeli kémügyeket is részletesen feldolgoz, amelyeknek egy-egy dossziéját máig nem oldották fel a titkosítás alól.

Egy olyan világot ismerhetünk meg, ahol a múlt és a jelen nem sokban különbözik egymástól, hiszen a módszerek ugyanazok. Hogyan dolgoznak a valóságos James Bondok, és hogyan próbálják lefülelni őket? Mi a különbség a kémfilmek és a valóság között? Hogyan dolgoznak észrevétlenül a politikai döntéshozók keze alá a titkosszolgálatok? Milyen láthatatlan játszmák alakítják egy ország sorsát?

Dezső András tehát harmadik könyvében is fáradhatatlan kíváncsisággal nevezi néven azt az ismeretlen valóságot, mely minden társadalom egészséges működéséhez elengedhetetlen. A szerző különleges, újságírói optikája ezúttal a titkosszolgák és szolgálatok világára közelít rá.

Az ügynöklista soha nem is létezett

Interjú Dezső Andrással

A szerzőt harmadik könyvéről faggattuk, amely a hazai titkosszolgálatok és a Magyarországon is aktív külföldi titkosszolgálatok világába vezet be minket.

– Tudnál definíciót adni, mit jelent Magyarországon a kém és az ügynök szó?

– Röviden azt nevezném kémnek, aki egy külföldi államban vagy külföldi érdekeltség ellen hírszerző tevékenységet folytat. Ügynöknek pedig azt, akit a hírszerző informátorként beszervez a munkára. A készülő könyvemben mindkettőre bőven lesz példa. De hadd tegyem hozzá: minden országnak vannak hírszerzői és kémelhárítói, és ez így van jól.

– Sok olyan személy van a modern Magyarország ügynökei és kémei között, aki az állampárti titkosszolgálatoknak is dolgozott?

– Egy magyar hírszerző megsértődik, ha kémnek nevezzük, pedig valóban, ha külföldön dolgozik, azaz kémkedik, akkor kém. Már kevesebben, de még mindig vannak olyan magyar hírszerzők, akik a nyolcvanas években kezdték a pályájukat. De inkább a kilencvenes és a kétezres évekre volt jellemző, hogy a hírszerzésnél és az elhárításnál is bőven dolgoztak olyanok, akik még a kommunista állampárt idején kezdték a munkát.

– Mekkora hatással volt/van ez az elmúlt harminc évre?

– Ahogy sok minden más, a titkosszolgálatok világa is túl van misztifikálva. Jó példa erre, hogy a rendszerváltás utáni években olyan ügynöklistán vitatkoztak a politikusok, ami soha nem is létezett. Az viszont tény, hogy a szolgálatok módszerei nem változtak. A könyvem arról szól, hogy milyen ez a világ, milyenek ezek a módszerek, milyen kudarcok, sikerek, emberi drámák kísérik ezt a tevékenységet.

– Miért ezt a témát választottad harmadikként?

– Talán éppen azért, mert ez is egyfajta sötét folt, kevés ismeretterjesztő könyv jelent meg erről a zárt világról. Másrészt a szervezett bűnözésen kívül újságíróként is ezzel a témával foglalkozom sokat.

– Mit gondolsz arról, hogy kollégáidat megfigyelték?

– Őszintén? Nem lepett meg. Ami elszomorít, hogy nincs kivizsgálva, mi történt.

– Szerepet kap ez a könyvben?

– Természetesen. Már csak azért is, mert miközben túlmisztifikáljuk a titkosszolgálatok világát, és olyan, nem létező fogalmakkal viaskodunk, mint az ügynöklista, átsiklunk azon, hogy a titkosszolgálatok fölött nincs demokratikus kontrollunk. Szerintem ez az, ami aggasztó.