Erdély nagy romlása I-III.

Dávid Antal nagyszabású történelmi regénye a 16-17. századi Erdélybe vezeti olvasóját. Bemutatja a 16. század utolsó évtizedét, Báthory Zsigmond zűrzavaros országlásának éveit, András bíboros uralkodásának hónapjait. A trilógia második könyve a 17. század első öt esztendejét kelti életre. Az egyre mélyebbre süllyedő országról, a Habsburg-terjeszkedés két kiszolgálója, Vitéz Mihály és Giorgio Basta sokszínű martalóchadainak garázdálkodásáról megrázó helyzetképet fest a regény. A harmadik könyv nyomon követi azt a folyamatot, amely eredményeképpen Bocskai István nemzeti összefogással és a török porta segítségével kiűzi a fejedelemségből a hódítókat, győzelemre viszi a Habsburgok elleni szabadságharcot. A történelmi eseményekkel párhuzamosan fut a cselekmény másik szála: a krónikaíró Vásárhelyi Mózinak és feleségének története. Kettejük tiszta szerelme az embertelenség korában tárja elénk az emberség líráját, elpusztíthatatlan értékét, a humánum megőrző erejét. A plasztikusan megrajzolt szereplők, a nemesen archaizáló nyelv és a drámai előadásmód figyelemre méltó alkotássá avatja az immár Erdélyben is napvilágot látó regénytrilógiát.