Az írott alkotmányok megjelenésének transzformációs ereje

Az alkotmány a 21. század első negyedében a nyugat-európai és észak-amerikai lakosság számára egyszerre jelentéktelen és jelentős. Az alkotmány mint alaptörvény, jogi dokumentum, amely a nemzeti jogforrási hierarchia csúcsán áll, ritkán jut közvetlen szerephez az átlag lakosság életében. Mindeközben az ugyanezen alkotmány által garantált alapjogok még soha nem voltak annyira fontosak, mint napjainkban.

A legkorábbi, ma is hatályban lévő írott alkotmányok a 18. század végén és a 19. század első felében jöttek létre. Megjelenésük változást hozott az adott állam életében, a mindennapokban, az állami hatalom gyakorlója és a nép közötti viszonyban. Az Amerikai Egyesült Államokban az 1777-es és 1787-es írott alkotmányok hozták létre az új összetett államot, először egy rövid életű konföderációt, majd a föderatív felépítésű Uniót. Az alkotmány új állam- és kormányformát adott és megszilárdította a máig is működő államalakulatot. A Norvég Királyság 1814. évi alkotmánya a dánoktól való függetlenségi kísérlet részeként jött létre, és mivel kimondta az önálló államiságot, fontos szerepet kapott a Svédországgal kötött unióban is. A Belga Királyságban a függetlenség eleme lett az 1831-es önálló írott alkotmány megalkotása az új nemzet államiságának garanciájaként.

A magyar alkotmányfejlődés a hosszú 19. században nem hozott olyan kodifikációs eredményt, amellyel egységes kartális alkotmány jött volna létre és maradt volna a mai napig hatályban. Az áprilisi törvények rövid életű alkotmányozási sikere fontos volt, de végül a történeti alkotmány részeként tudott érvényesülni a vizsgált időszak második felében. Ugyanez a történeti alkotmány biztosította a Magyar Királyság folyamatos működését, az alkotmányos válságok átvészelését és az államiság jogfolytonosságát. A kötet többek között arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen változást hoztak az írott alkotmányok a társadalmak életében, mennyiben indította az alkotmányozás a változást, illetve mennyiben volt része az átalakulásban és milyen módon járult hozzá az új viszonyok megszilárdításához.