Az anya [antikvár]

Részlet a könyvből: Az anya ott ült az apró, nádfedelű falusi ház konyhájában, alacsony bambusz-zsámolyon, a földből tapasztott tűzhely előtt és ügyes kézzel gyömöszölte a száraz füvet a nyílásba, ahol már égett a tűz az üst alatt. Éppen csak most kapott a tüzelőbe a láng és az anya itt megmozdított egy gallyacskát, ott beljebb dugott maroknyi száraz levelet, aztán még kevés füvet is abból, amit még mult ősszel vágott a domboldalakon. A konyha sarkában, amilyen közel csak a tűzhöz férhetett, öreg-öreg, ráncosarcú asszony gubbasztott, vastag, égőpiros gyapjúköntösbe burkolva, ami fölött ócska, elnyűtt kék ruháját viselte, de a piros szövet kilátszott. Félig vak volt, mert úgy szólván bedagadtak a szemhéjai valami régi betegség miatt. De valami kis rés mégis maradt a szemeinek és így eleget látott. Meg tudta figyelni a lángok játékát, amint fel-felszökkentek az anya gyors és ügyes keze nyomán. Besüppedt, fogatlan ínyével nyámmogni kezdett, majd sziszegve, selypítve mondta: - Csak vigyázva rakd a tüzet, leányom, nagyon vigyázva, mert már csak egy boglya száraz füvünk van, pedig alig tavaszodik még... sok idő telik el, mire friss füvet lehet vágni...