José Rodrigues dos Santos

Prológus Ma jó hírt kaptam. Reggel a Conde de Sáo Januário Kórházba siettem a szokásos vizsgálatokra és kezelésre, ahogy az elmúlt fél év során szinte már megszokottá vált, miután végstádiumhoz közelítő, halálos betegséget diagnosztizáltak nálam. A nővér vért...

Prológus Négy. Az idős történész nem tudta, honnan is tudhatta volna, hogy már csak négy perc van hátra az életéből. A szálloda liftje tárt ajtókkal várta, a férfi pedig megnyomta a tizenkettes gombot. A felvonó elkezdte útját fölfelé, utasa pedig belenézett a tükörbe....

Prológus Visszatértem. Magam sem tudom, hogyan. Még ilyen betegen és erőtlenül is leültem az írógéphez, hogy folytassam az elbeszélést, amelyet félbehagytam a második kötetné^, már az idejét sem tudom, mikor. Visszatérésem igazából egy titoknak köszönhető. Dr. Évora a...

Részlet a könyvből: "A pálmafák őrtornyokként sorakoztak a tengerparti sétány két oldalán, leveleik vidáman lengedeztek a szélben, mintha a város nyári nyüzsgésének örömteli ritmusára táncolnának. A nap már lenyugvóban volt, és fény gyúlt a kandeláberekben, amelyek...

BevezetőA napszemüveges férfi meggyújtotta a gyufát, és a lángot a cigarettájához tartotta. Mélyet szippantott, és a füst szürke felhőként gomolygott elő az orrából és a szájából. Szemével végigpásztázta az utcát, és nagyra értékelte kis rejtekének nyugalmát.Sütött...

A napszemüveges férfi meggyújtotta a gyufát, és a lángot a cigarettájához tartotta. Mélyet szippantott, és a füst szürke felhőként gomolygott elő az orrából és a szájából. Szemével végigpásztázta az utcát, és nagyra értékelte kis rejtekének nyugalmát. Sütött a nap,...