A megszelídíthető siker

Mi történik, amikor elérjük mindazt, amit sikernek tanultunk, mégsem érezzük magunkat sikeresnek? Amikor a látható eredmények, a státusz és az elismerés mögött egyre erősebben jelentkezik a kérdés: tényleg ezt az életet akartam? Pistyur Veronika könyve azt állítja: nem feltétlenül velünk van baj, lehet, hogy a mércével, amelyhez magunkat mérjük. A megszelídíthető siker arra hív, hogy vizsgáljuk felül örökölt mércéinket, és alkossuk meg a saját sikerdefiníciónkat.

A siker társadalmi jelentése meglepően keveset változott, miközben körülöttünk szinte minden átalakult. Továbbra is elsősorban a státuszt, a vagyont, a növekedést, a láthatóságot és az egyéni teljesítményt jutalmazzuk. Közben egyre fontosabbá vált a mentális jóllét, a gondoskodás, a társadalmi hatás, a jelentőségteljes munka és a generációkon átívelő értékteremtés. A régi sikerkép és az új értékek közötti feszültség a hétköznapokban kiégésként, állandó összehasonlításként, cinizmusként és bizalomvesztésként jelentkezik. A könyv erre a feszültségre válaszol.

Pistyur Veronika húsz éve kutatja vezetőkkel, alapítókkal és befektetőkkel, hogyan bontakozhat ki az emberi potenciál, hogyan válhat a vezetés társadalmi felelősséggé, és hogyan lesz a sikerből örökség. A könyv ennek a munkának az összegzése, egyben a saját története is: ,,Sikeresnek látszottam? Igen. Sikeresnek éreztem magam? Nem."

A megszelídíthető siker vezetőknek, alapítóknak és mindazoknak szól, akik már feltették maguknak a kérdést: tényleg ez az, amire vágytam? Egyedül, párként, családban vagy vezetői csapatban is végiggondolható; a könyvet záró kérdéssor pedig egy évente megismételhető önvizsgálat alapja lehet. Mert a siker újradefiniálása ma nem intellektuális luxus, hanem mentális, morális és üzleti túlélésünk egyik kulcsa.