Kávé, tejjel

Lázár Bence András negyedik verseskötete üres parkokon keresztül, sugárúti fák közt, elegáns égbolt alatt vezeti olvasóját az érzelmek labirintusába, ahol minden elágazásnál dönteni kell, merre tovább.

Az út önmagában is számos veszélyt rejt, de egy ponton meg kell küzdeni a Minótaurusszal, és ehhez szükség van Ariadné segítségére is. A csapda az, hogy minden olyan ismerősnek tűnik, minden olyan megfoghatónak, hétköznapinak, de amikor közel kerül egy autópálya vagy a szeretett nő, kiderül, hogy minden bonyolultabb és átláthatatlanabb, mint korábban látszott.

Az élet terei is másként működnek: egy lisszaboni utazás minden átmenetisége ellenére nagyobb biztonságot ad, több kapaszkodót nyújt a világban való eligazodáshoz, mint a mindennapok jól ismert helyszínei.

A versek a szerelem, a szeretet, az élet folyamatos újragondolása és az önértelmezés nehézségeinek részleteit sűrítik egy hol elbizonytalanodó, hol titokzatos, hol töredékes, hol nagyon szókimondó költői nyelvbe.