Tényleg szeretem a jalapenót - és más történetek

A tigrist vagy a mókust vegyük meg a gyerek születésnapjára, amikor a párunk bejelenti, hogy másba szerelmes? Vajon befolyásolja a céges előléptetésünket, ha a főnök házában nem tisztítjuk ki magunk után a vécét? Mennyire adjuk fel önmagunkat azért, hogy egyben tartsuk a házasságunkat? Kis dilemma az emberiségnek, nagy és szinte eldönthetetlen dilemma a saját életünk szempontjából. Épp erről a saját életről, a saját kényszerű vagy önkéntes döntéseinkről szólnak Benedek Szabolcs csípős humorú és karakteres történetei. Életközepi válságok, lerázhatatlan unalom és kiégések, vagy épp a szomszédban keresett sikamlós izgalmak. De azok is megtalálják a maguk számítását, akik csak egy kis borzongásra vágynak. A kötetben sok ismerős helyzettel találkozunk, amelyet bő öniróniával és bölcs nyugalommal tár elénk a számos kötetet maga mögött tudó, tapasztalt prózaíró.

Részlet:

Nyaralni kell. Ez is össztársadalmi elvárás. Félre kell tenni rá egész évben, hogy aztán pár nap alatt el lehessen költeni a havi fizetésük felét, az egészet vagy netán a dupláját, és közben hallgatni és hangoztatni kell, hogy most nyaralunk, nem számít, mi mennyibe kerül. Időben el kell kezdeni a tervezést, figyelni az akciós ajánlatokat, majd ahogy közeledik az időpont, stresszelni, hogy el tudod-e végezni a szabadság kivétele előtt az aktuálisan görnyesztő munkahelyi melót, különben lesütött fejjel, a főnököd és a kollégáid megvető és dühös pillantásaitól kísérve ódaloghatsz ki az irodából, amiért rájuk lőcsölted a befejezetlen projekteket, amelyekkel úgyse kezdenek majd semmit a távolléted alatt, neked kell a szállodából, laptopról csinálnod, de nem haladsz, mert hol a strandra, hol az étkezőbe kell lemenni, úgyhogy a szabadságod után a nyakadba zúdul ismét az egész, persze az újabb feladatokkal együtt. Ki kell számolni a legoptimálisabb indulási időt, meg hogy hol és mikor érdemes tankolni, és miközben az autópálya-kapuknál araszolsz méterről méterre, bosszankodhatsz, és hallgathatod a házastársad kifakadásait, amiért valamit otthon felejtettetek, pedig ki volt készítve a nappaliban az asztalon vagy az előszobában a cipősszekrényen. Mérgelődhetsz, mert a szoba mégse a tengerre néz, egyébként is kisebb, a wifi mindig ledob, a takarítók hol a kontaktlencsetokot, hol a gyerek alvóállatát tüntetik el, az éjjeliszekrényről leverik a füldugót és a xanaxos dobozt. Az étkezéseknél tülekedni kell a szabad helyekért, utána sorban állni a svédasztaloknál, és persze hogy előtted viszik el azt, amit kinéztél. A strandon állandóan kéretlen tanúja vagy mások életének, lefröcskölnek, fejbekúrnak egy labdával, idegen félpucér testekhez érsz. Észvesztő a forróság, és miközben hőkatlanná változik a bolygó, mi nyaranta mégis egyre csak délebbre megyünk, mintha mindenképpen meg akarnánk perzselni magunkat.