Jéggé fagyott messzeségek

Therion-alfa anomáliáktól terhes, fagyosan szép világa lila fényben dereng az égen kristálypontokként
felragyogó, távoli napok alatt. Bár még tart az Átmenet, hamarosan érkezik a Csillagidő, és vele az új
fázis, annak váratlan eseményeivel.
Az Új Éra különítménye az utolsó befogott Jel iránymutatása szerint visszatért Felyren hideg
bolygójára. Ám a kezdeti remény, hogy a kódolt üzenetek megfejtésével Felyren stabil otthont
biztosít számukra, és végre megállapodhatnak, hamar szertefoszlik. Egy rövid nyugalmas időszakot
követően a közelben keringő kisbolygók pályaadatai furcsa eltérést mutatnak, és egy szokatlan
meteortevékenység is arra enged következtetni, hogy a Jelek felkutatása még nem ért véget.
Joshua a Jelkereső Különítmény tagjaként nem csak a Jelek miatt aggódhat: ő lett az Új Éra egyetlen
olyan Végrehajtója, aki jelölést kap a papi pozícióra. A teljesítendő feladatok azonban erőteljes
maradványreakciókat idéznek elő benne, emlékeztetve őt a múlt szörnyűségeire. Idővel pedig olyan
döntések meghozatalára kényszerül, amikre nem biztos, hogy felkészült, s felmerül a kérdés:
vállalja-e a következményeket?
Nem ő az egyetlen, akinek személyes kihívásokkal kell szembenéznie: Kall, az Új Éra kivételes
képességű Végrehajtója is hazatér Felyrenre. Szeretné tisztázni a múltjával kapcsolatos kérdéseket,
de választ keres arra is, hogy vajon mi az a látomások formájában felbukkanó, borzalmaktól terhes
hely, ahol ő mint Sötét Kall van jelen, és ahol egy teljesen más történetet írnak az empata lánnyal,
G.g.-vel.
Ahogy az Új Éra tagjai ismét rálépnek a Jelkeresés útjára, és egyre közelebb kerülnek az áhított
válaszokhoz, úgy válik világossá számukra, hogy egy olyan világban élnek, ahol semmi sem az, aminek
látszik, és ha elmozdítják az igazságot rejtő fátylat, talán nem vár rájuk más, csak jéggé fagyott
messzeségek.