Ha egy nap visszatérnénk

Orán, az 1920-as években. Ebbe az afrikai városba, amely arab gyökerekkel, spanyol lüktetéssel és francia közigazgatással rendelkezik, egy fiatal nő érkezik Cecilia Belmonte álnéven. Látszólag azért kelt át a Földközi-tengeren, hogy a nyomor elől meneküljön, mint oly sok honfitársa. Valódi oka azonban sokkal sötétebb.
A túlélés kényszere arra kényszeríti, hogy erején felül dolgozzon ültetvényeken és mosodákban, háztartási alkalmazottként és gyári munkásként. Egészen addig, míg egy hajnalon, a Bastos dohánygyárban részt vesz egy bűncselekményben, amelynek árát egy megvetendő férfinak való kiszolgáltatottsággal fizeti meg. Kitartása azonban végül felszabadítja, és erőt ad neki ahhoz, hogy újrakezdje az életét, és egy fordulatokkal, sikerekkel és kihívásokkal teli felemelkedés útjára lépjen három mozgalmas évtizeden át.
Ez egy nő története, aki átélte a gyarmati korszak virágkorát és Francia Algéria tragikus bukását. Ezzel párhuzamosan a regény lapjai felidézik azoknak az ismeretlen spanyol pieds-noir telepeseknek az emlékét is, akik a kivándorlás és a száműzetés sodrában ennek a világnak a részeseivé váltak.