Felcserélt idők [előrendelhető]

,,Niffenegger zseniálisan játszik időből épített elvarázsolt kastélyában.
The New Yorker

,,Szívbe markoló... magával ragadó, felkavaró."
USA TODAY

,,Megindító tanúságtétel az igaz szerelem időn átívelő erejéről."
Marie Claire

,,Erőteljes és eredeti love story... lenyűgöző utazás."
People

,,Varázslatos élmény az elejétől a végéig."
Elle


Az időutazó feleségében megkedvelt szereplők élete folytatódik Audrey Niffenegger új regényében, amely bizonyára az újdonsült olvasókat is lenyűgözi majd.

Alba DeTamble időutazó; akárcsak az édesapja, kiszámíthatatlanul jár-kel az évtizedek között. Jövőkbe pillant be, amelyeket nem érthet, és múltakba, amelyeken nem változtathat. Legsúlyosabb teherként mégsem ez nehezedik rá, hanem egy titok: két különböző férfiba szerelmes.
Mindkettejük mellett más várna rá. Zach a jelenben él, és nem tudja követni Albát, amikor az eltűnik. Oliver viszont ugyanolyan időutazó, mint amilyen ő maga.
Ahogy Alba féktelenül száguld egyik időből a másikba - tüntetésektől felbolydult chicagói utcákról a kísérteties, időtlen Sárga Házba, az Elveszett Lelkek Múzeumának digitális folyosóira vagy egy jövőbeli, víz alá került Londonba -, szembe kell néznie egy kérdéssel: Hogyan lehetséges szeretni és értelmes életet élni az egyre zaklatottabb, széthulló világban?

Részlet:
A nevem Alba DeTamble, és időutazónak születtem. Persze mind azok vagyunk, de a legtöbben lassan, araszolva haladnak, a másodpercek és percek mentén, amelyek aztán kérlelhetetlenül egy teljes életté gyarapszanak. Az én testem ezt káosszá változtatja: a jelen kicsúszik a markomból, és hirtelen máskor és máshol vagyok, meztelenül, összezavarodva, nem állok készen a helyzetre, és félek, de már belenyugodtam, hogy teljesen véletlenszerűen órák vagy akár egész napok esnek ki, aggódom, nehogy kicsússzon a számon valami, aminek nem kéne, és remélem, hogy nem okozok botrányt. Néhány génem pont jól került rossz helyre ahhoz, hogy ilyen szerencsétlenül viszonyuljak a jelenhez, ne tudjak alkalmazkodni hozzá, valami mindig bezavarjon.
Szerettem időutazni, és azt kívántam, bár abbamaradna; láttam, mit tett apukámmal. Meghalt, ötéves koromban. Az időutazás ölte meg, és az időutazás veti vissza őt újra meg újra az életembe. Nem egyszerű találkozni apámmal, mert általában olyan vidámnak tűnik. Sose árulom el neki, mi vár rá. Elrontaná azt a kis időt, amit együtt tölthetünk, és különben is, mi értelme lenne? Semmin nem tudunk változtatni. Az idő megkerül bennünket; csakis azt tehetjük, amit már megtettünk, együtt kell működnünk a már megtörténtekkel, azzal, ami meg fog történni. Semmit nem vihetünk magunkkal, se pénzt, se ruhát, csak az emlékeinket. Hathatunk másokra, megsebesülhetünk vagy meg is halhatunk, cselekedhetünk, létezhetünk és beszélhetünk, de semmilyen tettünk nem változtatja meg azokat a dolgokat, amelyek már megtörténtek.