Az Éjszakai Gyógyszertár

H-dong eseménytelen, csendes utcácskáit sötétedés után bevilágítja az Éjszakai Gyógyszertár fénye. Boho, a pult mögött álló patikus minden éjjel várja a környék sérült és meggyötört lakóit - olyan elesetteket és kitaszítottakat, akiket senki más nem vesz észre. A szigorú, kissé nyers modorú gyógyszerész nem csak a testi, hanem a lelki problémáikra is megoldásokat javasol.
A gyógyszertár békéje azonban egy csapásra szertefoszlik, amikor kiderül: Boho nem egészen az, akinek látszik, a patika pedig váratlanul a környéken zajló drogháborúk és titokzatos bűntények színhelye lesz. Ki állhat vajon a történések mögött? És valójában ki segít kinek?
Ko Hjevon népszerű regénye izgalmas kalandokra hívja az olvasót, miközben újrakezdésről, önismeretről és gyógyulásról tanít.

Részlet a könyvből:
Egy év telt el azóta, hogy megszökött. Utcagyerekekből álló bandákhoz csapódott. A bandák tagjai, a családjukat gyűlölő gyerekek egy új család illúziójába ringatták magukat. Dain egy darabig ,,szöcske" volt. Egyik csapatból a másikba ugrált, sohasem maradt sokáig egy helyen. Nem volt ebben semmi szokatlan, végtére is igazi törődést sehol sem kapott. A hasonló helyzetben lévő társai csak kihasználták egymást, amikor elosztották a bejövő pénzt. A legutóbbi bandájából azonban nem tudott továbbugrálni. Csapdába került, minden pénzét elvették. A legaljasabb banda volt ez, a tagjait egyáltalán nem érdekelte a tetteik esetleges következménye. Ha elkapták volna Daint, miközben szökni próbál, csak még rosszabb helyzetbe került volna. Rákerült volna az áruló billogja, márpedig az áruló mindenkinél lejjebb van. Képtelen volt így élni tovább. Mindenáron ki kellett szabadulnia.
Ugyanúgy tett hát, mint amikor otthagyta az otthonát: telepakolt egy hátizsákot, amiről ezúttal azt sem tudta, hogy kié, de mindennel teletömte, amit csak látott. Aztán csak szaladt a sötét sikátorokban. A szíve egyre gyorsabban vert, a hideg téli levegő megfagyasztotta a torkát. Búvóhelyet keresett. Nagyon kellett volna egy búvóhely.
Egy gyógyszertár fényei tűntek fel előtte. Az üzlet egy sarkon állt, ahol több kis utca is összefutott H-dongban. Egyszerű, fénylő neonszöveg villogott rajta:
ÉJSZAKAI GYÓGYSZERTÁR
Az üvegajtaján pedig felirat volt:

Egész évben nyitva
Napnyugtától napfelkeltéig

Milyen furcsa! Ahogy Dain megállt az üvegajtó előtt, észrevette a pult mögül nézelődő nőt. A fehér köpenyéből ítélve ő lehetett a gyógyszertáros. A hunyorogva kémlelő nő leginkább egy szigorú tanárnőre hasonlított. Dain megtorpant, érezte, ahogy a gyógyszertáros tekintete szinte felnyársalja, de aztán erőt vett magán, és kitárta az ajtót. Nem tétovázhatott. Csilingelni kezdett egy csengő. Felcsattant egy barátságtalan hang; Dain úgy érezte, hogy egy olyan ember beszél hozzá, aki bosszús, hogy megzavarták.
- Milyen gyógyszert adhatok?
Dain egy pillanatig habozott. Még zihált a hirtelen éjszakai rohanásnak köszönhetően. Nagyon hideg volt a tél, ő mégis szinte kigyulladt. Nem gyógyszer kellett neki. Ki akarta fújni magát.