Pont úgy szeretlek

A szerző 10. kötetét tartja kezében az olvasó, verseskötet!
Így ír róla:
" Kétezerkettő volt, mikor először repülni vágytam. Szavak szárnyán kicsit el innen, kicsit fel, kicsit belülre, kicsit távol a világ zajától. Páran látták és bíztattak: szépen verdesnek a szárnyaid, ne hagyd abba, lehet ez még nagyon jó! Az út szélén álló őszinte tekinteteket sosem feledem. Nélkülük nem sikerülhetett volna semmi. Egyedül biztos nem....
...A szó, ami bennem oly sokszor születik újra: a szeretet. Lelkemben a varázs, elmémben a tudás, és valóságburkom a test. Érzésekbe rejtett pár gondolat és valódi könnyek, melyeket sohasem szégyellek. Merek igazán élni, sokat és tiszta szívből nevetni, csak sajnos nem mindig tudok! A gyűlölködést inkább meghagyom másoknak...
...Ez a mi mesénk, a semmiből ide le a földre érkezett. Mosolyunkkal öleljük át anyáinkat, hadd nevessenek velünk ők is, s együtt nézzük, ahogy a nap belőlünk egyre nagyobbat álmodik. Éljünk, égjünk, szárnyaljunk, legyen minden nap egy nagy kerek egész, mielőtt a holnap újra semmi lesz, s akkor jöhet a csend, ami többé majd el nem ereszt. ... S egyet soha ne felejts el! Amilyen vagy, én majd pont úgy szeretlek!
Köszönöm, hogy tizedszer is velem tartottál!
Hát akkor, ahogy szoktuk... kezdjük, szálljunk fel!..."