Végszónak sem rossz []

Miért állt át analógról digitális fotózásra Nádas Péter? Milyen számítógépes játékon játszik Enyedi Ildikó? Ki az igazi hippi: Martin Amis vagy Ian McEwan? Miképp veszélyezteti Karl Ove Knausgård férfiasságát a nyilvános babakocsitologatás? Hogyan került Zadie Smith Esterházy Péter társaságában egy toscanai outletbe? Miért pofozta fel Margaret Atwood Elisabeth Mosst? Melyik kölcsönzőben szerezte Bödőcs Tibor orbáni pókhasát? Mit gondolnak a hírességek Trumpról? És Philip Rothról? És a teniszről?

Mindezt megtudhatjuk Köves Gábor második kötetéből, akinek interjúi a kétezres évek óta jelennek meg a Magyar Narancsban, ahol jelenleg szerkesztőként dolgozik. A '80-as, '90-es években főleg iskolapadokban és mozikban ült, innen - a mozikból - ered krónikus New York-mániája. Interjúalanyai közül talán Margaret Atwoodot és Patti Smitht „üldözte” a leghosszabban. Akadnak még be nem teljesült interjúálmai.

Egy ember, aki arcot ad a művekhez és kontextust a művészeknek. Egy ember, aki nemcsak a riportalanyai lelkének, de műveiknek is a mélyére lát, és ezt az erős optikát nem átallja gyakran használni, sőt. Humorral, gyengédséggel vagy kérlelhetetlen őszinteséggel sokszor még erősít is az élességén. Egy ember, aki nemcsak riporter, hanem A kultriporter, aki számára Werner Herzog a következő két választ írhatja az interjúkérelmére: 1. Együttérző, de határozott visszautasítás. Példamondat: „Ne haragudjon, de mostanában rongyosra beszéltem a számat, minden jót.” 2. „Csináljuk holnap délelőtt, Los Angeles-i idő szerint délelőtt tízkor.” Egy ember, aki nemcsak könyveket olvas, de könyveket olvastat. Vagy filmeket láttat, zenét tesz még hallhatóbbá. Egy ember, akinek a beszélgetéseit olyan olvasni, mintha nem egy távoli világsztárral, elérhetetlen művésszel beszélgetne mellettünk, hanem valakivel, aki hirtelen pár flekk és pár szellemi flikk-flakk erejéig a közeli barátunkká válik, megosztja velünk titkait. Köves Gábor remekbe szabott interjúkötete ajtót nyit: a beszélgetéseknek köszönhetően a kultúra beköltözik az otthonunkba, a világhírű művészek pedig a kanapénkra. Persze ennek tudni kell viselni a következményeit: Woody Allen például nagyon korán kel, és lehet, hogy a fülünkbe klarinétozik majd. Enyedi Ildikó pedig elképzelhető, hogy mellettünk fog szenvedélyesen videójátékozni. De hát így megy ez, hogyha egy riportkönyvnek köszönhetően hirtelen fantasztikus művészekkel lesz tele az ember otthona. A kötetből tehát sok érdekesség kiderül sztárok, művészek életéről, és még az is, melyik alaktól lejmolt a legtöbbször idézetet Köves Gábor. Súgunk: Woody Allentől, Stephen Leacocktól és Lev Tolsztojtól.

Köves Gábor interjúalanyai magyar művészek, írók, filmesek és a legnagyobb világsztárok közül kerültek ki. Az elmúlt néhány évben megjelent sztárinterjúi mellett exkluzív, csak ebben a kötetben fellelhető anyagok várják az olvasókat. Riportkötetét azért is nagyon ajánlott olvasni, mert abban nemcsak művészekkel készített interjút, de közben kulturális jelenségekre, társadalmi válságokra, közéleti kérdésekre is rákérdez. Mert Köves Gábor nemcsak emberekkel készít interjút, hanem a világot is faggatja. Merre tart épp, és ha nem előre, miért teljesen visszafelé? És mennyiben lehet az ebből való kimozdulásnak a művészet a motorja? Vagy akár csak egyszerű lelki gyógyír a létezésre.

A szerző színészek, írók, rendezők, humoristák és zenészek tucatjait interjúvolta már meg. A kötetben megszólal többek mellett Karl Ove Knausgård, Taffy Brodesser-Akner, Colson Whitehead, Paul Auster, Nádas Péter, Enyedi Ildikó, Dragomán György, Michael Chabon, Jonathan Franzen, Isabelle Huppert, Juliet Binoche, Vincent Cassel, Woody Allen, Krasznahorkai László, Zadie Smith, Margaret Atwood és Bödőcs Tibor is.



Idézetek a könyvből

„Sok angol regényíró azzal jön, például, hogy minden egyre rosszabb, miközben csak a fiatalságuk hiányzik.”

„A Cinema szerkesztőségéből ismerjük egymást (mármint Dragománnal). A lap munkatársai közül viszonylag kevesen írtak világhírű regényt, számításaink szerint csak egyetlen dolgozónak sikerült.”

„Zadie Smith ugyanis egyszer csak a pandémiás túlélő csomag részévé vált.”

„Már nagyon kéne egy átfogó vizsgálat arról, hogy mely klasszikusok mely könnyebb lefolyású, de a férfilelket megviselő betegségek mellett fejtik ki a legteljesebb hatásukat.”

„A híres író is csak ember, akinek nincs tuti receptje a pandémiával szemben, a hírneve, az életműve sem védi meg, ha momentán összedőlni készül a világ.”

„Azoktól az alakoktól tartok a legjobban, akik megkérdőjelezhetetlenül bíznak a saját identitásukban. A legtöbb ilyen ember veszélyes tud lenni.”

„Rájöttem, hogy nem a név adja el a könyvet, hanem a könyv.”

„2020, a magyar változat: emberpróbáló, szörnyű, borzalmas, kibírhatatlan, emberileg és szakmailag egy lejtmenet, egy Tarr Béla-film ehhez képest smafu. 2020, a brit változat: No fun at all. Szabados fordításban: hát viccnek azért durva.”

„Én Hillary Clintonra szavaztam, de számos olyan emberrel le tudok ülni vacsorázni, akiről tudom, Donald Trumpra szavazott.”

„Mindenesetre bárki öl meg, az jó lazítás nekem.”

„Amiben élünk, az ijesztően gyönyörű mintázatokban is megfogható. Egy gyémántstruktúra van az amorfnak tűnő mindennapok mögött.”

„Nem tudok úgy filmet nézni, hogy ne azt nézném, azoknak a személyisége, akik készítették, hogyan szűrődik át.”

„Minden irodalomszerető embernek van egy kis magánforródrótja a kedvenc íróihoz, nekem is van egy ilyen Füst Milánhoz.”

„Másnaposan színpadra állni Hamletként – tényleg nem tudom, hogy csináltuk.”

„Másokat nem lehet annyira bántani, mint amennyire magamat tudtam bántani.”

„Ha nem mész a politika közelébe, a politika jön el hozzád.”

„Párizst látni és a Shakespeare and Company könyvesboltba nem benézni vétkes könnyelműség.”

„Juliette Binoche-tól egy feddés is inkább kitüntetés, mint szégyen.”

„A forgatás intim kitárulkozás, színész és rendező részéről egyaránt. Olyan, mint egy szülés.”

„Az önismétlés olyan számomra, mint a haldoklás.”

„Nem hiszek a politikának - sosem valakire, mindig valaki ellen szavaztam.”

„A szépség néha máshol lakozik, mint gondolnánk.”

„Lőrinc mellett nem lehet elmenni. Mr. Bean tudatalattijával van egy szinten szellemileg, és lassan Bill Gatesszel anyagilag.”