Vaskenyéren

Mint minden jó történelmi regény, a Vaskenyéren cselekménye is kétféle elemből épül fel. Az egyik a történelmi tények, nagy események, kikristályosodott legendák feldolgozása, a másik pedig az így kínált keretet kitöltő írói fantázia, mely a sivár, sokszor szűkszavú adatokba életet visz.
Torockó múltját a vasbányászat határozza meg. Neve a szláv toroszk (vaskő) szóból fejlődhetett ki. A stratégiailag fontos, sziklás kis völgy és környéke a XII. században vagy legkésőbb a következő század elején az Ákos nemzetség legkeletibb ágának lett az uradalma, nevüket épp innen kapták: Thoroczkay család. A tatárjárás után Aranyosszék határainak ama század végén történt kijelölésekor már figyelembe vették Torockó várát és a családi uradalmat. A hagyomány szerint azonban maga a bányásztelepülés nem tar-tozott a család tulajdonába, ide 1141-1161 között ugyanis II. Géza király felső-ausztriai német bányászokat telepített a vasérc kitermelésére. A bányászoknak adott kiváltságlevél a tatárjáráskor elpusztulván, III. Endre király 1291-ben újabb megerősítő kiváltságlevelet adott ki, melynek állítólagos másolata maradt fenn. A kis bányásztelep a XIV-XV. századtól városként szerepel az oklevelekben, 1590-től külön pecsétje is van. A család és a város közötti viszály több századon át tartott. E küzdelem egyik epizódját eleveníti fel Gyallay regényében.