Otthonról haza

Kerék András élményekben és kalandokban kivételesen gazdag, kontinenseken átívelő életéről szól ez a memoár.
Nagyapja katonatisztként halt hősi halált az első világháborúban, édesapja a harmincas-negyvenes évek ismert és elismert agrárközgazdásza volt, a világháborút követően kisgazdapárti parlamenti képviselő és a földreform egyik kidolgozója. A család a kommunista hatalomátvétel után számkivetetté vált.
Végigkövethetjük, ahogy Kerék András Budán gondtalanul és szerető környezetben töltött gyermekkorát hogyan robbantja szét - a szó szoros értelmében - az ostrom, majd hogyan tölti első iskolai éveit a szellem egyik fellegvárában, a sárospataki gimnáziumban. A fővárosban befejezett tanulmányok után a rendszerrel összebékülni nem akaró fiatal előtt semmilyen perspektíva nem nyílik, ezért az emigrációt választja.
Így kerül Magyarországról az Egyesült Államokba, ahol tehetséges és szorgalmas emberként előbb egyetemet végez, majd hosszú évek során tekintélyes nyelvészprofesszorrá válik. Családot alapít, s végre otthonról hazaérkezik. Fordulatokban bővelkedő egyetemi vezetői pályája aztán Kairóba és az arab világba vezeti. Ám új hazájában is eltéphetetlenül kötődik szülőföldjéhez, ott maradt szeretteihez.
A szerző a tragikus huszadik század, benne Magyarország és Kelet-Európa legújabbkori drámáját, a hazából való elűzetés hátterét és közvetlen okait, az Újvilágban való megkapaszkodás gyötrelmes, mégis felemelő történetét tárja az olvasó elé. A mű végkicsengése optimista: minden megpróbáltatás egyszerre erőforrás is, mert hit, kitartás és másokkal való együttműködés boldog és színes élettel ajándékozhatja meg az embert.
Kerék András életírásában sokan felmenőikre és magukra ismerhetnek. Az újkori kivándorlók számára pedig tanulsággal szolgálhatnak az itt olvasottak arra, hogy bárki meg tudja őrizni a magyarságát úgy, hogy közben sikeresen beilleszkedik abba a társadalomba, amely befogadta.