MAGÁNÜGY

Halda Alíz tizenhét éven át írta az 56-os forradalom leverése után kivégzett Gimes Miklóshoz fűződő szerelmének történetét, miközben történelmi háttérként megrajzolta azt a forradalmi időszakot, amelyben kapcsolatuk kibontakozott. A rendszerváltozás után, a hozzáférhetővé vált dokumentumok felhasználásával újraírta művét.

"Sok gyereket terveztünk. Számolgattuk, hányra telik az időből. Én huszonhét éves voltam, ő harmincnyolc. Először fordult elő velem, hogy hevesen vágyódtam gyerekekre, nem úgy általában, hanem tőle származó gyerekekre."

"Sokszor eltöprengtem már rajta: vajon mindenki ilyen bizalmas, mondhatni intim viszonyban van-e a történelemmel, mint mi? Mindenkinek ennyire belebeszél az életébe? Ezen a tájon valószínűleg igen. Ahhoz képest, hogy milyen kicsi ez az ország, túl sok minden történik benne."

"Van abban valami megrendítő és jóformán hihetetlen, ha százezer ember egyazon napon dönti el: márpedig ebből végérvényesen elegünk van!"

"A tüneményes kora őszi táj alkonyi békessége és a testi közelség feszültsége, a mögöttünk lévőés a ránk váró órák úgy hittük elvehetetlen, biztos boldogsága, a nyugalomnak és a felajzottságnak valami különös keverékével ajándékozott meg bennünket."