Kerek erdő közepében

Ritkán fordul elõ velem, hogy alig tudok letenni egy könyvet, mert ugye aludni meg dolgozni is kell. Lehet, lelkesedésemnek egy kicsit betudható, hogy a történet egyik kis mellékszereplõje vagyok. Ott voltam, átéltem én is a leírt események többségét. Nem tudtam arról, hogy készül e könyv, mivel nem találkoztam Péterrel - a szerzõvel - mióta leszereltünk. Szerintem hiteles képet fest az akkori katonáskodásunk tragikomikus epizódjairól és az egész rendszer abszurditásáról. Tudjuk, voltak még kemény laktanyák, de mégis Lenti valahogy kitûnt a többi közül. Örülök, hogy megszületett ez a könyvecske, mert jó a humorral mutatja be azt, amin sírni is lehetne, a kis epizódok egy kerek történetet adnak ki. SZÓRAKOZTATÓ! Ajánlom mindenkinek...

A szerzo remek munkat vegzett. A konyvet olvasva senkinek nem marad ketsege afelol, hogy a kotelezo katonai szolgalat legnehezebb resze nem a fizikai megterheles, nem az idojaras viszontagsagai, meg csak nem is a szemelyes szabadsag elveszitese volt, hanem a szuksegtelen emberi gonoszsag, aminek a fo forrasa gyakran egyszeru butasag volt. Nyilvan mindenkinek masok a katonaelmenyei, hiszen a Magyar Nephadsereg egy szazezres nagysagu szervezet volt, sok mulott a helyi, also szintu parancsnokokon, es azok kozott lehetett jo ember is, meg rossz ember is. De a konyv megmutatja, hogy a rendszer telis-tele volt a visszaelesek lehetosegeivel. A szerzo kulon erdeme, hogy magat sem kimeli, olyan esetekrol is beszamol, amiket szegyell. Lesz, aki megkerdezi, hogy most, amikor a sorkotelezettsegnek mar 13 eve, (az egyeves szolgalatnak 20 eve) vege, miert kell me'g errol irni. Pusztan az emlekezes kedveert? Szerintem nem csak azert. Idorol idore felreppen az otlet, hogy vissza kellene hozni a sorkatonasagot. Ez a konyv felsorol sok komoly ellenervet ez ellen, es mindezt szorakoztatoan es hitelesen teszi.