Egy fiatalember kalandjai

Ez a kötet két külön írást tartalmaz. Az első, az Egy jótanuló emlékiratai életének első 18 évéről szól, meg az akkor kezdődött szenvedélyek későbbi eseményeiről, a második, a Kis lázadásaim pedig a következő 10-es, 20-as éveiről, szakmai sikereiről és a Kádár-rendszerrel történt apró ütközéseiről. Na, és egy újabb szenvedély keletkezik.

"Azt kívántam, hogy támassza fel a szüleimet. Persze, nem kívántam lehetetlent, hogy lángcsóva kíséretében jöjjenek le az égből, nem kívántam, hogy mindenki által látható csodát csináljon az én kedvemért. Kitaláltam példaképpen egy szerényebb módszert. Hogy szüleimet elvitték a kórházba távozásom után, megmentették őket, a menekülő magyarok vagy németek elvitték őket nyugatra. Ott új életet kezdtek, úgy tudták, hogy én nem élek, és most valahogy kiderült számukra, hogy vagyok, és várom őket. De minden megoldás érdekelt."

A szerző matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 10 évig a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet igazgatója volt. Élete rosszul indult: szüleit négyévesen, 1945-ben elvesztette, nagyanyja és nagynénje nevelte fel. Matematikai tehetsége már középiskolás korában kiderült, jól szerepelt az országos versenyeken.