Foxwood összes meséje

Messze-messze, mesés tájakon innen és varázslatos völgyeken túl létezik egy csodálatos hely, ahol megállt az idő.

Az állatok békében és szeretetben élnek, és a legkisebbek keresztül-kasul bebarangolják a környező vidéket.

Ha arra visz az utad, nyisd ki jól a szemed és a füled, így biztos meghallod, ahogy Vili, Robi, Henrik és mind a többiek a közeledben játszanak.

Téged is várnak, maguk közé fogadnak, s ha elfáradtál a közös játékban, csak ülj le szépen, és kérd meg őket, meséljenek egy csodálatos mesét neked.

Cynthia Paterson elbűvölő történetei Brian Patterson bájos képein elevenednek meg. Foxwood meséi közel negyven éve bűvölnek el kicsiket és nagyokat egyaránt.

Magyarul Szabó T. Anna fordításában most jelenik meg először mind a nyolc történet egy kötetben.

4+



A FOGOLY – FOXWOOD ÖSSZES MESÉJE (RÉSZLET)

– Félre az útból! – kiabálta Nyuszi Robi a szánkón, és kis híján elsodorta barátait, Süni Vilit és Egér Henriket. Nagyot fékezett, csak úgy porzott a hó.

– Hú, ez jó volt – mondta vidáman. – Eddig a legjobb!

– Én jövök! – Süni Vili elindult felfelé a domboldalon.

– Utolsó csúszás! – jelentette be Henrik. – Esteledik, és hosszú az út hazáig.

Mire a régi iskolához értek, megint hullni kezdett a hó. Nemsokára már az elhagyott állomásnál jártak.

– Bár működne még a helyi vasút – sóhajtotta Vili. – Vajon mi történt a vonattal?

– Biztos a vandálok tették tönkre – vont vállat Henrik. Nekiiramodott, és azt kiáltotta vissza a többieknek: – Az a vandál, aki utolsónak ér haza!

Amikor Vili beviharzott a faluba, Borz úr, a postás megállította.

– Egy pillanat, fiatalember – kiáltott utána. – A barátodat keresem, Robit. Levelet hoztam neki.

– Nekem jött? – lihegte Robi, ahogy utolérte a barátját. – De hát ki írhat nekem levelet?

– Mondd már, ki küldte! – kíváncsiskodott Vili.

Robi feltépte a borítékot.

– Henci bácsikám írta, a feltaláló! – jelentette be. – Azt mondja, hogy látogassam meg, de azonnal. Olyasmit fedezett fel, ami egész Foxwoodnak a hasznára lesz!

– Jó, jó, de mit? – sürgette Henrik izgatottan.

– Azt nem írja – felelte Robi.

– Ugye nem akarsz egyedül menni…? – kérdezte sóvárogva Vili.

– Hát persze hogy nem! – nevetett Robi. – Jöhettek ti is!

Másnap reggel felpakolták a szánt az útra.

– Csak mértékkel, Vili – figyelmeztette a barátját Henrik. – Végig mi fogjuk húzni!

– Jó, jó – mondta Vili, de azért, amikor Henrik elfordult, a biztonság kedvéért a csomagok közé csempészett egy messzelátót.

A legrövidebb út Henci bácsihoz az erdőn át vezetett. A gyerekek nekivágtak a rengetegnek. Átkeltek egy mély árkon, és elindultak a sötét fák között.

– Nem tetszik nekem ez az erdő – suttogta Vili. – Olyan kísérteties…

Valahol előttük megroppant egy ág.

– Mi volt ez? – kapta fel a fejét Henrik.

Hirtelen öt óriási, alattomos pofájú patkány toppant eléjük a sűrűből. Fenyegetően tornyosultak a gyerekek fölé:

– Mit kerestek a mi erdőnkben? – dörrent rájuk a vezér.

– Csak lerövidítjük az utat Henci bácsikám szélmalma felé – magyarázta Robi. – Most nincs időnk beszélgetni. Sietünk.

– Ő feltaláló – mondta Robi. – Iszonyú okos!

– Persze! – kotyogott közbe Vili. – Felfedezett valamit, ami gazdaggá tehet mindnyájunkat!

– Ó, valóban? – horkant fel a patkányvezér. – Ez aztán a hír! – azzal intett a barátainak, és a patkányok gonoszul vigyorogva eltűntek a bokrok között.

– Sajnálom – mondta Vili szinte sírva. – Nem akartam elárulni a titkainkat. Csak azért mondtam el az igazságot, hogy ne bántsanak minket.

– Nem baj, már úgyis mindegy – mondta Robi. – Mindenesetre most te fogod húzni a szánkót. – Azzal Henrikkel együtt előreszaladt.

Szabó T. Anna fordítása

Líra Könyvklub