Gránitember

Klara és Ilja - több ezer társukhoz hasonlóan - optimizmussal telve érkeznek Finnországból a Szovjetunióba, a vágyott kommunista utópia kapujába, hogy részt vegyenek egy szabad és igazságos új társadalom felépítésében. Az egyre embertelenebbé váló társadalmi gépezet fogaskerekeinek fájdalmas működése végül minden utópista álmot szertefoszlat, a vörös idealisták ismét hazátlanokká válnak.

A kuopiói születésű Sirpa Kähkönen (1964) Helsinkiben él és dolgozik. Munkáját alapos mikrotörténeti kutatások tényeire építi, regényei ott kezdődnek, ahol a forrásinformációk véget érnek. 2023-ban megkapta a Finlandia-díjat. A Gránitember cselekménye a finn polgárháborút követő években játszódik, amikor Finnországból több ezer kommunista disszidált a Szovjetunióba. Megismerjük a régi Petrográd változásait, párhuzamosan a "finnkák" életének átalakulásaival. Bár van, aki a hatalmasok, és van, aki az egyszerű munkások szintjén illeszkedik be az új életbe, a végén mindannyian áldozattá válnak...

"Az elvtársak integetnek neki, igyekezz már! Ő csak áll, gondolkodik.
Jó munkát szerzett Genjának, segítette a pályáján, fényképészi állást járt ki neki. És a fiú? Azt kérdezte ma: hát az ölés nem a katona munkája? Ez nem a katona munkája, válaszolta. Ezt csak kőember képes elvégezni, gránitember.
Átsietett az udvaron, el a kutyatetem mellett, valaki majd eltakarítja, és felugrott a teherautó platójára. Az autó elindult, a ponyva fellibbent, látta, hogy az ifjúság gyülekezik a kapu előtt, a lámpa alatt az utcán.
Komoszmolisták állnak ott, Vitja Koka Jurka. Készen az éjszakai munkára, rudakkal, székekkel, ököllel, rúgásokkal összeverni a népellenséget, apáik és anyáik gyilkosait, árulókat és a haza vérszívóit." - Részlet a regényből