Nap a szénaboglyák alatt

Györke Zoltán 1939. szeptember 15-én született Kárpátalján, az ungvári járási Tiszaágteleken, parasztcsaládban. A Nagydobronyi Középiskolát 1958-ban fejezte be, majd a Munkácsi Tanítóképző magyar tagozatát végezte el; ezt követően négy évig Eszenyben tanított. 1965-től a Kárpáti Igaz Szó című lapnál dolgozott, ahol a kulturális rovatot is vezette (nem "kinevezett"-"megbízott" rovatvezetőként, mivel soha nem volt tagja a pártnak). 1968-ban az Ungvári Állami Egyetem történelem karának levelező tagozatán szerzett diplomát. A hatvanas évek elejétől rendszeresen publikált a kárpátaljai magyar nyelvű kiadványokban. 1968 őszén áttelepült Magyarországra. Tizenhárom évig Tatabányán a Komárom megyei Dolgozók Lapja kulturális rovatának munkatársa volt. 1983-ban Budapestre költözött, nyugdíjba vonulásáig a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat újságírója volt. Műfordítással is foglalkozott (orosz és ukrán irodalomból), ezek a munkái antológiákban jelentek meg a Móra Kiadónál.

Egész életében horgászott. A Latorcán kezdte gyerekkorában, s a Dunán fejezte be. Magyarként, költőként ma is kárpátaljainak tartja magát.

"Szülőföldem, szülőfolyóm AZ A TÁJ,
ám születhettem volna igazánbárhol e sáros, lázas földtekén -:
akkor is, mégis EZ lenne HAZÁM!"

-?vallja egyik versében.