A kezdetek utcája - ÜKH 2017

Ezek a versek igazi költő művei: szóalkotásaikban, kifejezésmódjában, a többrétegű gondolatokat művészivé transzformálva olyan egységes világ tárul elénk, melyet bármikor megismerünk. Ezt az egyéni hangot a kezedetektől őrzi Lukács, és (mint kortársai legjobbjai) az idővel ezek a jegyek egyre markánsabbak, egyre kifejezőbbek és egyre szebbek lesznek.
Nem a színész "verselget", hanem egy KÖLTŐ szól hozzánk! Mély érzéssel, semmi felszínes könnyedség nincs bennük. És a témaválasztás: kapunk a színészi létből is, de csak olyan áttétellel, hogy a nagy mű: Bulgakov Margaritájában játszott szerepe, Woland ihleti meg a költőt, ez különösen érdekes számunkra, hiszen a színész átélése itt találkozik a költő érzékenységével, és igen magas hőfokon! (Woland naplójából 1., Woland naplójából 2.)
A versek jórészt filozofikusak, és megtalálunk a bennük hétköznapi eseményeket, mint például szeretett kutyája elvesztését: "Gyertyát gyújtottunk mikor elaludt, / és kisírtunk magunkból tizenhat évet"... (Zizi. Búcsú kiskutyánktól).
A legtöbb vers azonban inkább létversnek mondható. Vonzódás a művészethez, több képzőművész barát műveire ihletett vers található (Kecskeméti Kálmánhoz, Aknay Jánoshoz és másokhoz).