Trivulzio szeme [eKönyv: epub, mobi]

"Gyűjteményünkben Cholnoky Viktor elbeszéléseit és jeleneteinek többségét közöljük. Az írások - néhány kivételével - megjelentek az író három elbeszéléskötetében: Tammúz, Budapest, 1910. Franklin-társulat, Az alerion-madár vére, Budapest, 1912. Franklin-társulat, Néhusztán meséiből, Budapest, 1913. Franklin-társulat. Minthogy e kötetek közül kettő még az író életében került forgalomba, s a harmadik is a halálát követő évben, a bennük közölt írások szövegét fogadtuk el hitelesnek, bár a jelenetek és novellák majd mindegyike megjelent már korábban is folyóiratban vagy hetilapban.Cholnoky novellái - inkább rejtve, mint explicit formában - az irodalomnak mint írásnak (s nem mint tanulságos, példázatos s így erkölcsi ,,megújulást" hordozó történetnek) a hangsúlyozását is sugallják. Korszakhatáron áll tehát Cholnoky (mint szinte mindegyik kortársa), igen mély ellentmondásokat hordoz egész életműve: gondoljunk arra, hogy jóval nagyobb mennyiségű publicisztikai írása elsősorban a kor tudományos ismeretterjesztő műfajába tartozik, s a tudomány fejlődését, általában a haladást, a megismerésbe és racionalitásba vetett hitet tükrözi; ám novellái éppen ellenkezőleg, a megismerés lehetetlenségét, a világ értelmezhetőségének kételyét, az egységes XIX. századi világkép szétbomlását fejezik ki. Legjobb novelláiban, a közülük is kiemelkedő A kövér emberben pedig az író már a történet (s így a valóság) abszurditására irányítja a figyelmet. Cholnoky novelláiból a szó műfajt jelölő (kísértethistória) és metaforikusan értett jelentésében is egy kísértetvilág kezd kibontakozni.Trivulzió-novellái akár Krúdy Szindbád-írásai közvetlen előzményének is tekinthetők. Cholnoky az első, aki a modern magyar szépprózában az alteregó figurával kísérletezik, s egy vissza-visszatérő narrátor főhős alakjában fogalmazza meg a századforduló esztétikai-világképi ellentmondásait. Utazó, kalandor hőse, Amanchich Trivulzió ráadásul meglehetősen bizonytalan ,,szavahihetőségű" elbeszélő, s mint ilyen szintén első abban, hogy az olvasót kétségek között hagyja: a sem az etika, sem a valószerűség hagyományos képleteihez nem illeszkedő narrációs eljárások sokszor nem segítik a befogadót a valóságban való eligazodásban."