Mancikám, Déneském és még sokan mások

Egy házaspár áll a könyvesbolt kirakata előtt. A könyvemet méregetik.
- Nézd, milyen szép ez a pár a borítón! Biztosan ők a Mancika meg a Déneske...
- De ki az a Ragályi Elemér, aki írta? A filmes nem lehet, mert ő már jóval 80 felett jár. Ebben a korban nem divat a pályamódosítás.
- Akkor lehet, hogy a fia?
-Nem, nem lehet. Őt Marcinak hívják, kiköpött apja, és ő is operatőr.- Talán egy névrokon...
- Ha az, meg kellene különböztetnie magát, legalább egy betűcskével. Úgy illene.
- Talán mégis ő?Hölgyem, Uram!
Igen, én vagyok.
Bocsánat a kései pályakezdésért, de az elmúlt hatvan évben az önkifejezés egy másik formájával voltam elfoglalva.
Igaz, most is képek jelennek meg a fejemben. Beszédes képek. És olyan ellentmondást nem tűrően kérnek szót, hogy kötelességem lejegyezni őket.
Az egyszervolt háborúkat, forradalmakat, ahogy alattomosan belopakodtak a családunkba.
Mesék a mi privát történelmünkről.
Mindenkiről ejtek szót. Magamról is.
Személyes, intim történetek. Diszkréciójukat kérem!
Maradjon közöttünk...!
Ragályi Elemér

Ragályi Elemér, a világ egyik legkiválóbb operatőre, íróként most egy másfajta "kamerával", egy abszolút szubjektív objektívvel operálva, kivételes könyvvel mutatkozik be. Novellafüzérében tűpontos képekkel felejthetetlen karaktereket fest meg, könyve nem mindennapi, vidám-szomorú "kibeszélő" családtörténet.