Hazamenni

A nőt látjuk a novellákban, sokféle állapotában és alakjában: a szeretetre vágyó kislányt, a szenvedésbe beletört fiatalasszonyt, az idős testét szégyenlő, kiszolgáltatott haldoklót, a vágyakozó nőt, a kudarcos sorsával elégedetlent vagy az abba bölcsen beletörődőt. Közös bennük, hogy merészen, hagyományokkal és elvárásokkal szemben önmaguk akarnak lenni, ez belső szabadságuk záloga.
Érzékletes leírásaiban a megtapasztaltból indul ki, a valóságosat láttatja: az állatoknak odakészített illatos szénakazlat, a kertben gömbölyödő zamatos gyümölcsöket, a pék gyakorlott férfikeze alatt dagadó kenyértésztát, a szálldosó káposztalepkéket, a poros levegőt aratás idején. S aztán egy óvatlan pillanatban egy-egy elröppenő félmondatban váratlan metamorfózis történik: a szénakazal a szeretethiány kifejeződésévé válik; az érett gyümölcsök a féltékenységévé; a kenyértészta elégedett duruzsolása elvegyül a kenyérre várakozó asszonyközösség jóízű tereferéjével;
A Hazamenni című kötet sokrétű írásai szerelmek, vágyak, elvágyódások, győzelmek és vereségek történetei - és a bizonyosságé, hogy van egy hely, amihez tartozunk.