Bővebb ismertető
Flappers and Philosophers was F. Scott Fitzgerald's initial encore - his first collection of short fiction, published in 1920 to capitalize on the success of This Side of Paradise, the novel that had made him famous at the age of twenty-three. Some of his best early stories are included here: 'The Offshore Pirate', 'Bernice Bobs Her Hair', 'The Ice Palace' and 'Benediction'. In these narratives Fitzgerald presented his prototypical Jazz-Age heroines, beautiful and wilful young women who later became trademarks of his fiction. *Flappers and Philosophers* marked F. Scott Fitzgerald's entry into the realm of the short story, in which he adroitly proved himself "a master of the mechanism of short story technique" *(Boston Transcript).* Several of his most beloved tales are represented in this collection of eight, with their particularly O. Henry-like twists; the poignant "Benediction" and "The Cut-Glass Bowl"; and "The Offshore Pirate," the octet's opening and most romantic story. It is a collection of masterful short works from an American literary icon that led *The New York Times Book Review* to note that "[no one] can fail to recognize Mr. Fitzgerald's talent and genius." Encompassing the very best of F. Scott Fitzgerald's short fiction, this collection spans his career, from the early stories of the glittering Jazz Age, through the lost hopes of the thirties, to the last, twilight decade of his life. It brings together his most famous stories, including 'The Diamond as Big as the Ritz', a fairy tale of unlimited wealth; the sad and hilarious stories of Hollywood hack Pat Hobby; and 'The Lost Decade', written in Fitzgerald's last years.The Offshore Pirate (excerpt)This unlikely story begins on a sea that was a blue dream, as colorful as blue-silk stockings, and beneath a sky as blue as the irises of children's eyes. From the western half of the sky the sun was shying little golden disks at the sea--if you gazed intently enough you could see them skip from wave tip to wave tip until they joined a broad collar of golden coin that was collecting half a mile out and would eventually be a dazzling sunset. About half-way between the Florida shore and the golden collar a white steam-yacht, very young and graceful, was riding at anchor and under a blue-and-white awning aft a yellow-haired girl reclined in a wicker settee reading The Revolt of the Angels, by Anatole France.She was about nineteen, slender and supple, with a spoiled alluring mouth and quick gray eyes full of a radiant curiosity. Her feet, stockingless, and adorned rather than clad in blue-satin slippers which swung nonchalantly from her toes, were perched on the arm of a settee adjoining the one she occupied. And as she read she intermittently regaled herself by a faint application to her tongue of a half-lemon that she held in her hand. The other half, sucked dry, lay on the deck at her feet and rocked very gently to and fro at the almost imperceptible motion of the tide.The second half-lemon was well-nigh pulpless and the golden collar had grown astonishing in width, when suddenly the drowsy silence which enveloped the yacht was broken by the sound of heavy footsteps and an elderly man topped with orderly gray hair and clad in a white-flannel suit appeared at the head of the companionway. There he paused for a moment until his eyes became accustomed to the sun, and then seeing the girl under the awning he uttered a long even grunt of disapproval.If he had intended thereby to obtain a rise of any sort he was doomed to disappointment. The girl calmly turned over two pages, turned back one, raised the lemon mechanically to tasting distance, and then very faintly but quite unmistakably yawned...
F. Scott Fitzgerald művei
Francis Scott Key Fitzgerald (1896. szeptember 24., St. Paul, Minnesota – 1940. december 21., Hollywood, Kalifornia)
Az irodalomtörténet szerint a 20. század egyik legjelesebb modernista regény- és novellaírója volt. Az első világháború utáni évek generációjához, az ún. elveszett nemzedékhez tartozott (az elnevezés Gertrude Stein, Franciaországba emigrált amerikai írónőtől származik). Fitzgerald az 1920-30-as éveket a dzsessz korszakának nevezte.Regényei közül leghíresebb A nagy Gatsby (1925), melynek 1926 óta hat filmfeldolgozása is készült, a legújabb 2013-ban kerül a mozikba, Leonardo DiCaprio főszereplésével.
Ír származású, katolikus szülei a felső-középosztályhoz tartoztak. Fitzgerald három keresztnevét (Francis Scott Key) apja rokona, az amerikai himnusz szövegének szerzője után kapta. Mint író, egyszerűen csak F. Scott Fitzgerald néven ismeretes. Fitzgerald a St. Paul Akadémián (St. Paul, Minnesota) tanult 1908-tól 1911-ig. Itt nyomtatták ki első detektívtörténetét az iskola újságjában. 1913-ban beiratkozott a princetoni egyetemre (University of Princeton, New Jersey), ahol barátai közé tartozott Edmund Wilson, a későbbi neves szerkesztő és irodalomkritikus is. Mivel mint diák elég gyengén szerepelt, otthagyta az egyetemet és bevonult katonának. Katonasága nem tartott sokáig – a háború röviddel bevonulása után végetért. Ebben az időben írta A romantikus egoista (The Romantic Egotist) című, az első világháború utáni generációról szóló regényét. A Charles Scribner's Sons kiadó a könyvet visszautasította azzal a megjegyzéssel, hogy amennyiben hajlandó a kéziratot alaposan átdolgozni, újra beküldheti. 1919-ben ismerte meg és jegyezte el Zelda Sayre-t, egy Alabama állambeli felsőbírósági bíró társaságbeli lányát. Hogy életüket anyagilag megalapozza, az eljegyzés után az író New Yorkban állást szerzett magának egy hirdetővállalatnál, emellett novellákat írt. Mindez azonban nem győzte meg Zeldát, hogy Fiztgerald el is tudja majd tartani, így az eljegyzést felbontotta. Az író ekkor visszatért szüleihez St. Paulba, és immár harmadszor újraírta A romantikus egoista című regényét. Ezúttal a Charles Scribner's Sons kiadó a könyvet elfogadta, majd 1920 tavaszán ki is adta Innen az édenen (This Side of Paradise) címmel. A könyv váratlan sikert hozott a 24 éves író számára. Zelda megújította az eljegyzést, és 1920-ban a New York-i St. Patrick katedrálisban megtartották az esküvőt. 1921 októberében lányuk született – Frances Scott Fitzgerald volt egyetlen gyermekük.
A nagy Gatsby regényét, – melyet mint mesterművet emleget az irodalomtörténet és az olvasóközönség egyaránt - 1925-ben publikálták. Ezekben az időkben Fitzgerald többször is meglátogatta Európát, különösen Párizst és a francia Riviérát. Párizsban összebarátkozott az ott élő amerikai írókkal. Közöttük volt Ernest Hemingway, aki komolyan vette Fitzgeraldot mint írót, csodálta A nagy Gatsby művét.
Ahogyan a legtöbb hivatásos író tette, Fitzgerald bevételét novellák írásával egészítette ki, és regényeit is megpróbálta eladni hollywoodi filmgyártóknak. Később, amikor Zelda elmegyógyászaitól is érkezni kezdtek a számlák, az író már állandó anyagi problémákkal küszködött. Negyedik regénye megírását Zelda súlyosbodó skizofréniája hátráltatta. 1932-ben feleségét kórházba kellett utalni.Fitzgerald közben írni próbált. Következő regénye, Az éj szelíd trónján 1934-ben került kiadásra. A könyvet a legtöbb irodalomkritikus csalódottan fogadta – A nagy Gatbsy után valami még jobbat, még nagyobbat vártak. Az akkori olvasóközönség sem lelkesedett a könyvért. Bár a filmekkel való munkát Fitzgerald degradálónak tartotta, anyagi problémái miatt a harmincas évek második felét Hollywoodban töltötte forgatókönyvek írásával. Fitzgerald ötödik (és egyúttal utolsó) könyve, mely egy iparmágnás életéről szól, posztumusz kiadásban jelent meg 1941-ben.
Az író egyetemista kora óta alkoholista volt, és a húszas évekre alkoholizmusa csak súlyosbodott. Mivel valószínűleg bipoláris zavarban is szenvedett, a narkotikus gyógyszerek túlzott használata is hozzájárult romló egészségi állapotához. 1940 vége felé Fitzgeraldot két szívroham érte. Az első után doktora pihenést ajánlott, a második roham december 20-án éjjel állt be. 21-én, míg barátnőjével, Sheilah Grahammal az orvosra vártak, Fitzgerald összeesett és meghalt.