Étvágy

"Négy adag, minimum.
Erre gondol, miközben kikotorja a rizst a lábosból a szemetes fölött.
Összetapadt, túlfőtt szemek. Most, hogy elütött éhével nézi: mint egy
kukaccsalád. Mellkasában mégis gyufalángnyi boldogság lobban.
A luxus nem a szükségesben, hanem a fölöslegesben rejlik. A lábosból
a maradékot kitessékelő fakanál tompa gongütése. Nem, másról van
szó. A mozdulatok nemtörődömsége. Ételt kidobni: jó. Gondolj Az Éhező
Kisgyerekekre! - Nem, most egy pillanatra nem gondol Az Éhező
Kisgyerekekre. Semmi köze Az Éhező Kisgyerekekhez.
Aurélie egyetlen kisgyerek iránt érez felelősséget, aki most odafönt
alszik."
Részlet a regényből

Aurélie boldogan éli a gyermeket nevelő televíziós riporterek
hektikus életét, amikor egyszer csak minden felbolydul körülötte.
Telefonhívást kap régi szerelmétől, Alexandertől, a segélyszervezeti
világ hajdani ikonjától, akivel kapcsolata akkor ért véget, amikor tíz
évvel azelőtt a férfit váratlanul lecsukták. Aurélie képtelen ellenállni
a kísértésnek, hogy utánajárjon, mi történt valójában, így hát elkezd
riportkötetet írni a férfiról. A munkafolyamat során feltárul
előttünk e két ember rendhagyó kapcsolata, és mi magunk is hatása
alá kerülünk az egyszerre vonzó és taszító Alexandernek, saját
bőrünkön tapasztalva meg a narcisztikus határsértés lélektanát.
A kötet 2017-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.