Balatoni Futár

Három évvel vagyunk az utolsó magyarországi kolerajárvány után. Egy évvel az egész országot (sőt még a császárt is) megmozgató millenniumi ünnepségek előtt. Egy fiatal újságírót a rossz magaviselete miatt úgymond száműznek Balaton-Füredre… Az országos történésektől mentes kis település lakói, de a fővárosi zaj elől idemenekülő nyaralóvendégek is csak egy különc, fura szerzetet látnak benne… Ám vannak, akik mégis kíváncsiak az ő belső világára: a Jókai-villát felépítő mester, a füredi társaságot elkápráztató szakácsnő, a szeretetotthont igazgató „svájci” fantaszta, az egyik első hazai női fotós, az egyik utolsó bakonyi betyár, és nem utolsósorban Eötvös Károly, a Balatoni utazás című könyv szerzője… Mindez akár idilli végkifejletet is jelenthetne, ha… a Balatoni Futár alapító-főszerkesztője nem botlana bele abba az eltűntnek hitt szerelmi levelezésbe, amelyet a házas Jókai folytatott a tizennyolc éves gyámleányával… Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…



Tóth Gábor Ákos neve sokak számára ismerős, a lenyűgöző atmoszférateremtési készséggel rendelkező szerző, akinek az Édesvízi mediterrán sorozatban öt kötete is megjelent, szinte már a Balaton tiszteletbeli nagykövetévé vált. Legújabb regénye mintegy a sorozat előzményként, régebbi korba kalauzolja az olvasót, közvetlenül a Millennium előtti évbe. A magyar metropoliszból száműzött újságíró, Csengődi István egy másik „fővárosban”, a Balaton legfontosabb településén, Balatonfüreden próbál szerencsét. A Michelini-villa vendégeként és a Sturm családnak köszönhetően számtalan izgalmas történetet ismer meg a környékről, többek között Jókai Mór szerelmi életét, házasságának eseményeit és egyéb szívbéli kalandjait. A fiatal újságírót ugyanis nem kisebb feladattal bízzák meg, mint hogy rendszerezze az író hagyatékát, aki ugyan nagyon is életben van, ám füredi villájától felesége halála után megvált. De Eötvös Károlyról is rengeteg érdekesség derül ki, aki nagy rajongója, kutatója a Balatonnak. Az élmények hatására a főhőst nemsokára annyira elvarázsolja a tóparti település, hogy az ifjú fényképészlány, Boncza Emma segítségével, fotóit használva, megalapítja a Balatoni Futár nevű újságot.

De addig is, amíg hősünk megbékél a száműzetéssel, és rálel a lelki békéjére, rengeteg magával ragadó dolog derül ki a kötetből.

Kik azok a füredi bennszülöttek?
Milyen ital is a „Meggy lelke” likőr?
Tudott-e vajon Jókai úszni, hogyan kémlelte éjszakánként az eget?
Miként lehet az, hogy míg nemzetünk élet-halál harcát vívta 1848-49-ben, addig Füreden a legmagasabb volt a vendégszám?
Tényleg egy bulvárhír indította be a balatoni vitorlázást, miszerint azt rebesgették egyik nyáron, hogy Erzsébet királyné a tóhoz látogat?
Milyen volt a korabeli fürdőruhadivat?
Mit takarhat a sikattyú vagy vasmarok kifejezés?
A szavazásnak pontosan milyen formája is a „kigolyózás”?
Vajon milyen régimódi sztereotípiákkal kell megküzdenie egy nőnek, ha fényképésznek áll?
Hogy lehet egy fiatal úrilányt Lórinak hívni?
Vajon ki lehet a Bakonyba kivonult, indiánnak állt két életművész, akit csak Beremeni Geyzaként és Csehy Tamásként emlegetnek? Mi a csuda az a főszél, a hidegfürdő, a légkúra és a napkúra?
Hogyan lehet egy papírhengerbe nézve, függőleges irányból lesve meglátni a Balaton vizének igazi színét? És ki az utolsó bakonyi betyár?

A szerző az összes kérdésre izgalmasan válaszol, miközben a szereplők karakterét is gazdagon árnyalja, sorsukat pedig olyan finoman fodrozza, ahogy a szél a Balaton vizét.



Tóth Gábor Ákos napfényes, kalandos könyve igazi nyári kötet, mely könnyed és lenyűgöző olvasmány, és a könyvet lapozva óhatatlanul azon kapjuk magunkat, mennyi irodalomtörténeti, helytörténeti és kulturális érdekességet tanultunk. Megéri hát elutaznunk vele egy regény erejéig a Balaton partjára, mert ott szellemileg, lelkileg is sütkérezhetünk egy keveset.

Idézetek a könyvből

„Ki nem állhatom a felfordulást – épp ezért fel nem foghatom, miért csöppenek bele minduntalan.”

„A világunkat máig meghatározó kiegyezés évében születtem, de épp, hogy belekóstolhattam a remélt aranykor jó világába, jött a ’72-es kolerajárvány, ami röpke egy hét alatt megfosztott a szüleimtől.”

„Az általános felfogás azt tanította, hogy a „sok fürdés ártalmas”, mert a gyerekek elpuhulnak. Legtöbb helyen lomtárnak használták a fürdőszobát.”

„Szívesen látjuk magát, de azt tudnia kell, hogy Füred nem egy Wörthersee.”

„Képtelenség. Egy majd nagymamakorú asszonnyal közel éjfélkor a szobámban.”

„– Magamfajta? – berzenkedtem. – Ezen mit ért pontosan? – Tudja azt maga nagyon jól. Akiknek könnyű az élet.”

„Ilyen ez a mi szép új világunk. Csillogó kirakatok mögött avult termékek parádéja.”

„Pesten a főszerkesztők, laptulajdonosok egy ideje már külön táblát rendszeresítettek az ajtajukra ugyanazzal a szöveggel: „Házalók, kintornások és a Csengődi kíméljenek!”

„Semmiféle szél nem kedvez annak, aki nem tudja, merre tart.”

„Bódultan legeltettem tekintetem a temérdek csupasz, napbarnított karon és bokán. Az ezévi fürdői divat kétujjnyival több szabadságot engedélyezett a hölgyek bőrének, és az éhes férfitekinteteknek.”

„Ugyanazt látják itt is magában: egy szerencsétlen sajtómunkást a sok közül, akik sokszor kellemetlenebbek, mint a balatoni szúnyogok.”

„Nincs egy súlycsoportban a vadakkal, akikre les.”

„Hallott arról, hogy a Kisfaludy-szobrot azért kellett lebontatni tizenhét év után, mert a fürediek szerint túl nagy volt a feje?” „Higgye el a Balaton mindazt tudja, amit az olasz vagy francia délszaki tájak.”

„Ha másokat teszünk boldoggá, akkor megtaláljuk a saját boldogságunkat is.”

„Az kellene magának, hogy megtanítsák szeretni.”