Kalliopé vacsoravendégei

A Csikófogat tehetséggondozó műhely legújabb gyűjteményét,
hat fiatal író, költő bemutatkozását tartja kezében
az Olvasó. E kötet nemcsak a sziporkázó egyéni
teljesítmények miatt érdekes és fontos, de irodalomtörténetiségét
tekintve is: jól kivehető a tendencia, miszerint
a legifjabb alkotónemzedék könnyebben talál utat önmagához
és a befogadóhoz a próza, mint a líra segítségével.
Kivételek persze - akár nagyszerűek, ahogy kötetünkben
is - mindig akadnak. Ám mindez azért is figyelemreméltó,
mert közben annak is tanúi lehetünk, ahogy irodalmi
törekvéseikben a költészet észrevétlen beköltözik
a széppróza sorai közé. Nem konkrét technikai fogásokra
vagy tudatos koncepcióra kell gondolnunk, inkább
egyfajta szemlélet nyilvánul meg. Olyasmi, ami egészen
ősi forrásokból táplálkozik, és nem kérdés, hogy túlmutat
az aktualitáson, a kortárs tendenciákon. Miként szól
mégis a XXI. század hangján? Talán úgy, hogy éppen ez
az a hang, amit líránk és prózánk generációk óta keres;
a művészi kifejezésmód, amit azonban nem meglelni kell,
de hozzá visszatalálni érdemes.
,,Férfiuról szólj nékem, Múzsa," - hívta magához Kalliopét
az epikus költészet atyja, Homérosz, valamikor hét-nyolcszáz
évvel időszámításunk előtt. Vagyis miközben előre tartanak,
nagy utat kell még megtenniük az időben visszafelé
is antológiánk szerzőinek. De tehetségük, elszántságuk és
apadhatatlan alkotókedvük okán már most megelőlegezhetjük
nekik a bizalmat, hogy bérelt helyük lesz Kalliopé
asztalánál.

Rózsássy Barbara