Fagypont alatt

Oláh András, Mátészalkán élő költő és tanár eddigi versesköteteiben elsősorban a nemzeti sors múltjának és jelenének kérdéseit értelmezte a gondolati és a metaforikus-látomásos lírát ötvöző költői eszközeivel. A magyar vidék, a kisváros emberi kapcsolatainak, történelmi és kulturális hagyományainak lírai megjelenítése a modern személyiség helyzetének, korérzékelésének témáival forrt egybe. Látószögének alapirányait minden egyes könyvében a vidéken élő értelmiséginek a nemzet, a nagyobb és a kisebb közösség, a család, a személyes küldetés iránti felelőssége adta. Új könyvének meghatározó gondolatköre a szerelem, amelynek kiteljesedési, megélhetési esélyeit a szerző az ezredforduló előtti emlékekben és az új évezred új lélektani helyzeteiben tárja fel. Az örömök és - különösen - a válságok folyamatainak nyílt lélekanalízise köré tájak, arcok, emlékek, történelmi és magánéleti események sűrűsödnek. Így lesz a Fagypont alatt egyszerre a személyiség, az egyéni dráma és a kívül zajló történelmi idő hiteles reprezentációja, amely megrázó címe mögött is folyamatosan a tisztább, fényesebb emberi éghajlatokra néz.