Egy kávé Osorban

Virág Rudolf önéletrajzi kötete emlékekből kibontott térkép: otthoni tájak és átszelt világok
rajzolódnak ki rajta, egy somogyi falu szűk mozgásteréből kontinenseket összekötő
távolságokig jutunk. Első lépéseinek, kalandozásainak, utazásainak élménye nem csupán
helyeket, hanem határokat rajzol át - földrajziakat és lelkieket egyaránt. A szerző
gyermekkori tapasztalata a Vasfüggönyön inneni Magyar országon lassan érlelődik felismeréssé:
a térbeli szabadság minden szabadság anyja - ha ez hiányzik, semmi más nem pótolja.
Történetei azt vizsgálják, hogy mi történik velünk attól a pillanattól kezdve, amikor
a mozgás lehetőséggé válik: hogyan alakul át bennünk a világ képe, miközben idegen
tájakon haladunk át, és hogyan épülnek be ezek az utak a személyiség mélyrétegeibe,
miként tágul azon képességünk, hogy más kultúrák felől önmagunkra is mind jobban
rálássunk.
A könyv nem tanít és nem győzköd, csak a régiek módján kérlelhetetlenül bíztat és
bátorít: hajózni márpedig muszáj!