A jóslat - Egy kislány emlékiratai

A jóslat című regény több, mint egy önéletrajzi ihletésű mű. A szerző példamutató óvatossággal bánik az úgynevezett "tényekkel": tudatában van annak, hogy az ő tapasztalata csupán egy a számtalan lehetséges közül. Az értelmezés bizonytalanságát húzza alá Pleijel minimalista, az idősíkokat merészen váltogató stílusa is: számos mondata, sőt nemritkán egész bekezdések, többféleképpen is értelmezhetők.
A jóslat más szempontból sem tipikus önéletrajzi regény. A kislány talán kissé hűvös, talán kissé különc nagynénje jelenti a leendő írónő számára a kaput a fantázia világába. Ricki a művészet egyfajta megtestesülése lesz a fiatal Pleijel számára: nagynénje a nyugalom és a rendezettség érzetét kelti, a felszín alatt azonban izzó és rejtelmes, egy ismeretlen táj, amely folytonos elemzésre és töprengésre készteti. Ő az az ember, aki egyfajta közös nevező a művész édesanya és a tudós édesapa között, s aki ebbéli minőségében képes lesz megérteni és intellektuálisan is felkarolni a két szülő demarkációs vonalába kényszerült kislányt. Aligha véletlen tehát, hogy a nagynéni több szempontból is különös jelentőséggel bír számára, s hogy az ő életére vonatkozó jóslat egyszersmind Pleijel életének is egy sorsdöntő mozzanata lesz: egy másik világra nyit ablakot, amely a képzelet segítségével érhető el, és amely magában foglalja a kalandot, az érzelmeket, Istent, de még a matematikus édesapa misztikus végtelenjét is.

Agneta Pleijel 1940-ben született Stockholmban. Írói pályáját a hatvanas években kezdte újságíróként, majd drámáival keltett feltűnést, de jelentek meg verseskötetei, majd a nyolcvanas évektől fogva regényei. Szépirodalmi és újságírói tevékenysége mellett vezette a svéd PEN Klubot, illetve a stockholmi Színház- és Filmművészeti Főiskola professzora is volt, tehát pályájának mintegy öt évtizede alatt a svéd kultúra megkerülhetetlen alakjává nőtte ki magát. Az évek során számos díjjal tüntették ki; ezek közül a legfrissebb a Svéd Akadémia Északi Díja, melyet 2018-ban nyert el. A jóslat című regényt nem csupán a svéd olvasók olvasták nagy lelkesedéssel, de a kritikusok tetszését is elnyerte: 2015-ben, megjelenésének évében jelölték a rangos August-díjra.

"Szeretném megérteni, mi történt. És milyen sorrendben. Az emlékeim segítségével. Választ kapni a megválaszolatlan kérdésekre. Kik voltunk mi? Mi a szerelem? És ugye maradnia kell egy szikrányi szerelemnek, ha volt valaha? Mert ha nem, akkor minden csak halál, csak közöny."