Korszerű antihyperglykaemiás farmakoterápia 2-es típusú diabetesben

A gyógyszerfejlesztés és az ezzel kapcsolatos klinikai kutatás a diabetológia terén az elmúlt években rendkívül intenzív és sikeres volt, aminek nyomán a terápiaválasztáskor hangsúlyeltolódás következett be a 2-es típusú diabetes kezelésében. A fejlesztés egyik iránya az inkretinalapú készítmények előállítását célozta, a másik terület a renális támadáspontú SGLT-2-gátló készítményekkel kapcsolatos.
Kiemelt jelentőségűvé váltak a GLP-1-receptoragonista hatástani csoport azon képviselői, amelyek a klinikai vizsgálatokban a kardiovaszkuláris biztonságosság mellett azok előnyét is igazolták a kardiovaszkuláris és renális kimeneteli események vonatkozásában. A kutatás nem állt le a szelektív GLP-1-receptoragonista készítmények megjelenésével.

Az inkretinalapú farmakoterápia területén megjelentek a kettős (duális), olykor hármas agonista hatáson alapuló készítmények. Ezen fejlesztések között a GIP- és GLP-1-receptor koagonista hatáson alapuló tirzepatid került be elsőként a klinikai gyakorlatba. A GLP-1-receptoragonista készítmények először a diabetológia farmakoterápiás lehetőségeit bővítették, de azok használatának ma már kardiológiai, nefrológiai és obezitológiai vonatkozásai is vannak.

Az SGLT-2-gátló készítmények között hazánkban a dapagliflozin és az empagliflozin először szintén a 2-es típusú diabetes kezelésében vált használatossá, de napjainkban - széles körű előnyei révén - a készítményeknek kardiológiai és nefrológiai indikációi is vannak.

A monográfia a korszerű antihyperglykaemiás farmakoterápia kérdéskörét tekinti át, fókuszálva a diabetológiai gyakorlatra, kitérve a hatásmechanizmusra, a már befejezett klinikai vizsgálatok eredményeire, a terápiaválasztásban bekövetkezett hangsúlyeltolódásra, felvázolva a várható további fejlesztések irányait is.