Népzene és nosztalgia Ligeti György művészetében

Ma már aligha kérdéses, hogy Ligeti György (1923-2006) a 20. század második felének egyik legeredetibb és legnagyobb hatású zeneszerzője volt; azon kevesek egyike, akiknek munkássága a kortárs zene szűk szakmai berkein túl is lelkes fogadtatásra talált. Ligeti sokféle hatást magába olvasztó művészetének egyik legszembeötlőbb vonása, hogy a világ számos népének, nemzetiségének hagyományos zenéjét felhasználja, ám ezt igen egyéni módon teszi. Hogy a felhasznált zenék között a komponista számára ismerős magyar és román népzenének kitüntetett szerepe, különös jelentősége van, arra már az 1990-es években több elemző is felfigyelt. Mégis a jelen könyv az első, amely az összes elérhető forrást számba véve, átfogó módon, a maga összetettségében mutatja ki a kelet-európai népzene nyomait Ligeti darabjaiban, és tesz kísérletet ez alapján a művek újraértelmezésére.
Kerékfy Márton (1981) zenetörténész és zeneszerző, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Bartók Archívumának tudományos munkatársa, a Bartók-összkiadás szerkesztője és az Editio Musica Budapest főszerkesztője. Fő kutatási területe Bartók és Ligeti zenéje; tanulmányai magyar, angol és német nyelvű folyóiratokban, tanulmánykötetekben jelentek meg. 2010-ben magyarra fordította és közreadta Ligeti válogatott írásait, valamint társszerkesztője volt a 2017-ben megjelent György Ligeti's Cultural Identities című kötetnek.