Tollas Tibor lejáratásának története

Tollas Tibor csendőrként szolgált a második világháború alatt, amit a Rákosi-
rendszer sok évi fegyházzal jutalmazott. A váci börtönben rabtársaival költőcsoportot
szervezett, a füveskertiek körét. 1956 nyarán szabadult, majd ősszel Nyugatra
távozott. Folyóirata, a Nemzetőr a nyugati magyarság legnépszerűbb fórumává növi
ki magát. Tollas örökké aktív, lelkes személyiség: a lapkiadás mellett magyar esteket,
körutakat szervez, gyűjtéseket indít, antológiákat szerkeszt, utazik, levelez:
fáradhatatlanul ápolja '56 emlékét és egykori rabtársai s a rendszerben elnémítottak
életművét.
Tollas Tibor sikerei világszerte figyelmet keltenek. Miközben a hazai belügy kiveti rá
csápjait, az emigráció körében is mind többen figyelik őt gyanakvással és irigységgel.
Egyre több vád, gyanús híresztelés, inszinuációk kap szárnya, melyek kútfője két
egykori barát, rabtárs. Példátlan, évtizedekig tartó obskurus szervezkedést indítanak
ellene.
Hajnal Géza munkája ezt a lejárató hadjáratot követi végig a korabeli levelezések,
újságcikkek, nyilatkozatok, besúgójelentések széles körű feltárásával. E szomorú
történetet követve, végig ott bujkál a szerző sorai közt a lélektani kérdés: mi vihette
rá a sokat szenvedett fogolytársakat és másokat, hogy engesztelhetetlen és kitartó
gyűlölködésükkel -- nevüket nem vállalva -- ellehetetlenítsék, tönkretegyék
emigránstársuk életét és munkáját?
A nyugati magyar emigráció viszályokkal terhelt mindennapjait követve, megismerjük
az emberi gyarlóságok, kicsinyességek természetrajzát és a karaktergyilkosság
egyre kifinomultabb és hatékonyabb mechanizmusát is. Vigaszul azonban nem egy
fényes példát találhatunk szolidaritásra, hűségre és tisztességes emberi kiállásra is.