Páncélosok Magyarország északkeleti részén, 1944-1945

Számvéber Norbert a második világháborús páncéloshadviselés elismert szakértője, és így a második világháborús magyarországi hadszíntéren alkalmazott páncélozott harcjárművekkel kapcsolatban is számos könyvet, tanulmányt és szakcikket publikált az elmúlt évtizedekben. Írt már az Erdélyben, a Tiszántúlon, a budapesti hadműveletben, a Felvidéken és a Dunántúlon lezajlott páncélos-összecsapásokról. Ugyanakkor az akkori Magyarország kárpátaljai és kelet-felvidéki régiójában 1944-1945 folyamán lezajlott harccselekményekről eddig csak nagyon kevés publikáció jelent meg, az itt harcolt páncélozott harcjárművekről pedig még szinte egyetlen egy sem. Ennek két fő oka van: egyrészt a magyarországi harcok idején ebben az országrészben alkalmazták a legkevesebb páncélost, másrészt e harcokról maradt fenn a legkevesebb elsődleges (levéltári) forrás.

Noha Kárpátalján és a Felvidék keleti felében távolról sem zajlottak olyan heves páncélosütközetek, mint az akkori Magyarország egyéb területein, e harcok története számos meglepetéssel és érdekességgel szolgálhat. A harcok hevessége például semmiben sem maradt el a közismertebb magyarországi összecsapásokétól, legfeljebb a bevetett páncélosok mennyisége volt kisebb. Ezzel együtt az itteni harcokban legkevesebb 174 szovjet harckocsi és önjáró löveg semmisült meg vagy vált tartósan harcképtelenné.
A könyv első alkalommal tesz kísérletet arra, hogy az érintett harcoló felek fellelhető levéltári és másodlagos forrásai alapján felvázolja a megerődített védelmi terepszakaszok (a "Hunyadi" és "Szent László" állások, valamint az "Árpád" vonal) működését a páncélos támadásokkal szemben, illetve részleteiben ismertesse a harcoló felek páncélozott harcjárműveinek tevékenységét és hatásukat a harcok kimenetelére az akkori Magyarország északkeleti régiójában. A szöveget közel negyven, zömmel korabeli térkép, harcvázlat, illetve hadrendi ábra egészíti ki.