Apa és fia két világháborúja

Sokféle statisztika készült az első és a második világháborúról, de azt még senki sem számolta meg, hogy hány olyan magyar család volt, amelyből a férfiak mind az elsőben, mind a másodikban részt vettek. Azt meg aztán pláne nem tudjuk, van-e közöttük olyan, amelyiknek tagjai - apa és fia - egyformán megírták azt, amit átéltek.
A csíksomlyói Péter család ezek közé a kevesek közé tartozik.
Az apa, idős Péter Sándor 1914. augusztus első napjaiban vonult be a marosvásárhelyi 82-ősökhöz, még abban a hónapban, Galíciában súlyosan sebesülten orosz fogságba esett, a Bajkálon túli Berezovka fogoly-táborában raboskodott, onnan szökött meg és vergődött haza több mint két esztendő alatt a már felfordult Orosz-országon át.
A fia, ifj. Péter Sándor 1944 augusztusában lett katona: a Kolozsvár-közeli Lombi kiképzőtáborból került menet-oszlopba, a Nyírségen, a Felvidéken át, többször is szétszóródott alakulatával Ausztriába, s ott szovjet fogságba. Kétszer is megszökött: először egy szovjet fogolymenetből, másodszor, miután, Kiskapuson román tábori csendőrök kezére került, román fogolytáborból. Hónapokkal a háború befejeződése után ért haza.
Két világháború, két élettörténet. Egymástól igencsak eltérő, de megannyi - összehasonlításra alkalmat kínáló - mozaikdarabjai annak a sorsnak, amely a magyarságnak kijutott a 20. század első felében.