Áfonya

Csiby Károly regénye a nőkről:
"A nő a múltunk. Az ősanya. Akit soha meg nem ismerhetünk, csak képzelődünk arról, hogyan nézhetett ki. Aszerint, hogy mikor mire vágyunk abból a boldognak hitt ősködből, amelybe burkolózva néha fel-felvillant egy pillanatképet magáról. Hol egy égi arcot, egy messziről küldött, mély és számonkérő tekintetet, hol pedig egy hívogató, sápadt combhajlatot.
A nő a ki tudja hol rejtőző, mindent túlélő Nagy Petesejt, amely őstürelemmel várja azt, aki majd megtermékenyíti, hogy végre betölthesse rendeltetését. De azonnal készek vagyunk boldogan a lába elé borulni minden olyan ősanyának hitt nőnek, aki megsimogatja a fejünket, és belénk ülteti a szerelmet. A nagyon messziről, talán valahonnan a csillagokból, a meleg fénnyel ránk köszönő Szíriuszról jövő, de itt, e szorongató sártekén a szerényen és szánalmasan profán vegyületekkel működtetett vak szenvedélyt.
És mi, a fagyosan villódzó világmindenségben egyedül maradt férfiak, keressük a Hiányzó Másik Felünknek hitt, titokzatos Nőt, akit amiatt nem tudunk megtalálni, mert ő más térben és időben van, nem követett minket abba a kristálytiszta, de mégis magányos világba, ahova visszavonultunk, magunkat és talán a fajunkat mentve."