In memoriam kocsiszekér

Amikor alkotótáborokban vagy országjárásaim során már szétesőben lévő, darabjaira omlott szekérrel találkoztam és lerajzoltam, azt írtam alá: szekéranatómia 1, 2, 3... Valami egésznek egy része, részlete... Így születtek rajzok, vonalak, ívek, vázak - egy eltűnőben lévő, maholnap feledésbe merült csodáról, a szekérről. Emlékből, ámulatból, szeretetből, tiszteletből. Darabonként talán összeállítható lenne a rajzokból egy teljes kocsiszekér, de még mindig csak az én szívemben lenne egy egész.

Álmokat álmodtam egy kicsi szekéralbumról - és a TINTA Könyvkiadó "megfejtette" álmomat. De szerettem volna lelket, életet is lehelni a vonalak, a váz köré! Ehhez kértem és kaptam íróbarátaimtól csoda szép "szekérmeséket", történeteket és néha fájóan igaz néprajzi-történelmi hátteret is.

Meglepő és talán sehová be nem sorolható kiadvány született rajzokkal, történetekkel, szakcikkel és néhány nyolcvanéves fényképpel, valamiről... Valamiről, aminek kerekei fából voltak, évszázadokig életünk része volt nap mint nap - a taligától a "fakoszekéren" át a hintóig -, és máig hagyományaink, a magyarság néprajzának egyik tárgyi emléke.

Szeretném a kocsiszekér emlékét a magasba emelni, száguldozzon Göncöllel a csillagos égen - ugyanakkor szívünk legmélyére ölelni, hogy velünk együtt élő maradjon.

Keresztes Zsuzsa