Honvágyaink nyomában

A szerző így ír a könyvéről:
"Külföldre szakadt embertársaimról" írok -
ahogy a sablonnyelv nevezi, jobban mondva nevezte őket -, akik
szintén ugyanahhoz a törzshöz tartoznak, amihez minden
magyar, csakhogy őket azért mindig valami más kategóriába
osztották, kezdve az ötvenhatosokkal - akiket először
kirekesztettek a magyar társadalomból, mint árulókat, majd
megpróbálták őket visszacsalogatni, mert jól jött a valutájuk
-, és végezve az erdélyi és más elszakított területről érkező
magyarokkal, akiket tulajdonképpen senki sem tudja, hogy
milyen kategóriába soroljon, hova ossza be őket,
és hogyan viszonyuljon hozzájuk, mert azok románok, tótok,
horvátok, szlovénok, osztrákok, ukránok és szerbek voltak
az anyaországiak szemében, pedig bennük még erősebben élt
a magyarságtudatuk, mint a csonkaországiakban.