MEZZE - Kis fogások, nagy társaságok

Padlizsánkrém, hummusz, falafel, pirított halloumi sajt, töltött szőlőlevelek, datolyás falatkák - csak pár kedvenc a közel-keleti és mediterrán térség mezzefogásaiból.
A mezze népszerűsége a változatos ízek mellett a társas együttlétben, a közösségi étkezés örömében rejlik. Az izgalmas, kis adagokban feltálalt mártogatósok és kencék, zamatos saláták, édességek, apró töltött falatkák előételként is kiválóak, de akár főfogásként is megállják a helyüket. Elkészítésük végtelenül egyszerű, így a könyv több mint 80 receptje alapján bárki könnyedén terülj, terülj asztalkámat varázsolhat vendégeinek.

A MEZZE ősi étkezési forma, amelyet már az ókori görögök, rómaiak, a középkori arabok és az oszmánok is ismertek, és a mai közelkeleti konyhának szintén alapvető fontosságú része.
Maga a mezze kifejezés (törökül meze, Szíriában és Libanonban mazza) vélhetően a perzsa maza szóból származik (jelentése kóstolni vagy élvezni). Az apró falatokat eredetileg tea, joghurtital vagy szeszes italok mellé szolgálták fel, amolyan sör- vagy borkorcsolyaként, nem pedig azért, hogy jóllakjanak vele.
A mezzézés igazi közösségi étkezés, amelyet bármely napszakban élvezhetünk, legyen szó apró falatokról, előételekről vagy "svédasztalos" étkezésről - a lényeg, hogy a kis adagokban felszolgált
fogásokat kényelmesen és közösen fogyasztjuk el.
A mezze legegyszerűbb formájában lehet egy tál citromlével és korianderrel pácolt olívabogyó,
vagy sóval és kakukkfűvel ízesített, pirított diófélék keveréke, míg a de luxe változat - amely
számtalan apró, komplex, édes vagy sós, ízletes fogásból áll - fejedelmi lakomának is beillik.
Ha mindezt friss, ropogós héjú kenyérrel fogyasztjuk, azonnal megragad bennünket a mezze varázsa.
A mezzelakoma összeállításának szépsége abban rejlik, hogy tetszés szerint, saját ízlésünknek
megfelelően variálhatjuk és párosíthatjuk a különféle hőmérsékletű, állagú és ízű fogásokat.