Ezredéves körhinta - Kalandok és szenzációk a millennium évéből

Ha egyetlen évet kell választani, amiben a boldog békeidők minden akarása, tettvágya és lendülete megjelenik, keresve sem lehet megfelelőbbet találni, mint az 1896-os esztendő. Ekkor tartotta lázban az országot és a fővárost a honfoglalás ezeréves évfordulójának megünneplése, aminek csúcspontja a májustól októberig közel hatmillió látogatót fogadó Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás volt, változatos kísérőprogramjaival.
Ám ez az időszak számos más szenzációt is tartogatott, szerelmi botrányregénytől váltóhamisításon át a kasszafúrásig, ezekből válogat Morcsányi Elza író, sétavezető, akinek kíséretében visszarepülhetünk az időben, és végigkövethetjük a millenniumi év ünnepségeit, pletykáit és szenzációit.

Részlet a könyvből:
Nem túlzás azt állítani, hogy május 2-a volt a hónap (sőt talán az év) legjobban várt napja.
Az ünnepélyes megnyitón mindenki, aki számított, jelen volt - és azokból is rengetegen, akiknek nevét nem őrizte meg a történelem. Pompás hintókon, szebbnél szebb fogatokon, de rozoga fiákereken, omnibuszokon és a ,,megtelt" cédulát a szokásosnál jóval sűrűbben kihelyezni kénytelen villamoskocsikon (a földalatti átadására még egy napot várnunk kell!), valamint gyalogosan is elképesztő tömegek indultak meg a Városliget felé és lepték el az utcákat. És nem csak a városból, az egész országból, sőt az egész világból is voltak látogatók, a megnyitóra Európa számos országából és az Egyesült Államokból is érkeztek újságírók.
A kiállítás főkapujánál - Frommer Lajos építész által megálmodott nagyon tetszetős, könnyed francziarenaissance modorú építmény; arányai sikerültek, egyöntetűek és az egész mégis monumentális jellegű, mely bár csak ideiglenesnek készült, a kőépítkezésnek csalódásig hűen sikerült utánzata- nyújtották át belépőiket a középkori ruhába öltözött őröknek a frakkba öltözött urak és elegáns, világos tavaszi toilettjeikben pompázó hölgyek, hogy a megnyitóünnepség helyszínére eljussanak. A főkapuval szemben csodásan izgalmas látványosság, egy léggömb várta utasait a felszálláshoz, de nem érünk rá erre a kalandra - később azonban még szólunk róla - most vár minket a megnyitó!
Az 1885-ös Országos Általános Kiállításra épült Iparcsarnok impozáns épülete előtti teresedésen gyűlt össze a meghívott közönség, ennek közepén állították fel a királyi sátrat, amely fehér selyemben ragyogva, bíbor virágok tüzében égve, aranynyal elárasztva lebegett a királyi házat váró pódium és úgyszólván az egész ünnepi kép fölött. (...) A sátor előtt és mögött földre ereszkedett színes felhő, a spektrum minden színében tüzelő és nevető díszruhák tömege. A sátor előtt a magyar mente és a diplomaták aranyos frakkja, a sátor mögött a katonaság tiszti uniformisa ezrével. A díszruhás urak e nagy sokadalmát, mint a tavasz minden pazarságával meglepett virágágyak, alacsony tribünök fogták körül, megszállva hölgyek seregétől. A díszruhás urak között természetesen a kor legnagyobb nevei kivétel nélkül megjelentek. Apponyi Albert, Tisza Kálmán, Kossuth Ferenc, Bánffy Dezső díszmagyarban, Zichy, Karácsonyi, Batthyány és Andrássy grófok drágakövekkel ékesítve.