Társasági jog

A kötet a jogászképzésben való felhasználásra készült egyetemi tananyag. Mit várhatunk egy ilyen könyvtől? Azt biztosan elvárhatjuk, hogy tanítsa meg a jövendő jogászoknak a társasági jogot, amely a jogászi szakmai tevékenység egyik megkerülhetetlen területe. Ezt a feladatot ez a könyv bizonyosan teljesíti, de nem áll meg itt. A társaságok vagyoni, szervezeti, működési szabályainak egyszerű megismertetését két lépéssel is meghaladja.

Egyrészt következetesen, minden összefüggésben felteszi azt a kérdést, hogy egy-egy norma milyen szabályozási célra reflektál, milyen konfliktusok kezelése érdekében látta szükségesnek a jogalkotó, hogy jogszabályi eszközökkel avatkozzon be a társaságok életébe. Ez a megközelítés egyértelművé teszi a hallgatók számára, hogy a társasági jog szabályai nem öncélú technikai, lebonyolítási szabályok, hanem egymással ütköző érdekek miatt kialakuló konfliktusok társadalmilag hatékony feloldását célzó normák. Ez a felismerés pedig azért fontos, mert a társasági jogi szabályok helyes értelmezése, alkalmazása csak ezeknek a mögöttes összefüggéseknek a megértése mellett képzelhető el. A szabályok puszta ismerete csupán eszközt ad a jogász kezébe, és csak akkor fogja tudni helyesen használni, ha átlátja a szabály célját, a szabály által befolyásolt érdekkonfliktusokat.

Másrészt a társasági jog egyszerű ismertetésének a szintjét azzal is meghaladja e tananyag, hogy világossá teszi: a szabályok megformálása nagyon sok esetben elkerülhetetlenül lehetőséget hagy különböző tartalmú értelmezésekre, és a konkrét ügyek különbségei, a körülmények időbeli változásai miatt nem mindig számíthatunk arra, hogy a helyes jogértelmezést korábban más már kidolgozta helyettünk, sőt az is elképzelhető, hogy ideális, minden érdeket megfelelően súlyozni képes megoldás nincs is. Ilyen helyzetben a jogásznak képesnek kell lennie a felmerülő probléma önálló azonosítására, el kell gondolkodnia a lehetséges megoldási módokon, és a lehetőségek közül ki kell választania a helyesnek látszó megoldást. Erre a gondolkodási folyamatra a könyv számtalan példát biztosít, így nemcsak a társasági jogot tanítja meg, hanem azt is, hogyan lehet és kell társasági jogi problémákról jogászi módon gondolkodni.

Ezekkel a többletekkel ez a tananyag a társasági jogot nem csupán mint jogi technikát kínálja az olvasónak, hanem a társasági jogot jogtudományi szemlélettel dolgozza fel - felhasználva egy sor kapcsolódó tudományterület, például a történelem, a gazdaságtudomány, a szociológia, a menedzsmenttudomány, a játékelmélet eredményeit is. Mindezek miatt ezt a könyvet nemcsak a társasági joggal ismerkedő joghallgatók, hanem azok a gyakorló jogászok is haszonnal forgathatják, akik ismerik a társasági jogot, de belátják, hogy annak mélyebb megértéséhez ezekre a többletismeretekre is szükség van.

Kisfaludi András
professor emeritus