Ölel, Margot

Lehet teljes az ember, ha nem emlékszik a saját múltjára?

A nyolcvanas évek elején a finn Markus Siltanen külhoni tudósítóként családjával Kelet-Berlinbe költözik. Vilját, a lányukat keletnémet eszmék szerint nevelik, ám a boldogságuk nem tart sokáig: 1989-ben leomlik a berlini fal, illetve a zárt politikai rendszerrel együtt a szülők harmonikus házassága is a végét járja.
A család végül visszatér Finnországba, a lány gyermekkori emlékei pedig kezdenek a semmibe veszni. Az időközben nővé érett Vilja apja halála után egy köteg levelet talál, amelynek szerzője a titokzatos Margot - egy keletnémet nő, akivel a férfinak szenvedélyes viszonya volt a 80-as évek Berlinjében. De ki lehet a levelekben Gesztenye néven emlegetett kislány? Miért nem tért vissza az apja Németországba a mindent elsöprő szerelem kedvéért? Vilja elhatározza, hogy Berlinbe utazik és megkeresi az üzenetek szerzőjét. Ezzel megkezdődik a nyomozás a saját múltja után, amely nem várt fordulatokat tartogat.
A finn szerző egy fiatal nő identitáskeresését állítja a regény középpontjába, amely az emlékezet törékenységéről, a múlt megértésének szükségességéről beszél. Történetét egy olyan korszakba helyezi, amely nagyban befolyásolta Közép-Európa történelmét, így a magyar olvasók számára is különös jelentőséggel bír.




Eke Angéla könyvajánlója

Eke Angéla Junior Prima díjas szabadúszó színművésznő és bábszínművész. Prózai, alternatív, kőszínházi, bábszínházi előadásokban, valamint a független szférában alkotóként, rendezőként hazai és nemzetközi projektekben van jelen. Számos filmben, valamint sorozatokban is láthattuk már.

A Partvonal kiadónál megjelent Ölel, Margot című könyvünkkel leptük meg, melyben a finn szerző egy fiatal nő identitáskeresését állítja a regény középpontjába, és az emlékezet törékenységéről, a múlt megértésének szükségességéről beszél.
A könyvről így vélekedik:

„A felnőttkori és alkotói identitásomat nagyban meghatározza a gyökereim és a gyerekkorom utáni szüntelen kutakodásom. Ki vagyok én? Azt jelenti ez, kik kísérték a »gyerek én«-t a felnőttkor felé?

Kiskorom minden szereplője, traumája, élménye hozzájárul ahhoz, aki ma vagyok. De az emberi természet, az agyunk bizonyos emlékektől megfoszt minket, elvileg azért, hogy védjen. Azonban egy-egy illat, emlékfoszlány, dallam, padláson vagy családi emlékek között talált konkrét tárgy, levél, bármi előidézhet egy ismeretlen, de mégis ismerősnek ható megélést, és akkor csak rajtunk áll, hogy saját életünk nyomozójává válunk-e.

A könyv főszereplője elindul ezen az úton. Egy köteg levelet talál, amik gyerekkorának párhuzamos valóságából származnak, apjának címezték őket, a szereplők ismerősek, magára is ráismer, de nem tudja, ki a feladó. Válaszokat, identitást, kapcsolatokat, kérdéseket keres és kap, miközben az író nagyszerűen teríti elénk az idősíkokat, amikben mi, olvasók láthatjuk, hogy egy megélt élménynek hányféle igazsága lehet. Az írónő, az oknyomozó újságíró Meri Valkama a berlini fal leomlásának korszakára helyezi a történetet, ami számunkra is történelmi jelentőséggel bír, így még egy élvezeti réteget kapunk tőle. Élmény volt olvasni, ajánlom mindenkinek. Ölel, Angi!”

Líra Könyvklub cikk