Bővebb ismertető
Az Isten gyermeke hallatlan feszültségű regény, amely az emberi romlás legsötétebb mélységeit tárja az olvasó elé. Lester Ballard, ez a korán árvaságra jutott, vagyonától megfosztott és erőszakos férfi, akit előzőleg hamisan vádoltak meg nemi erőszakkal, kiszabadul a börtönből, és magányosan kóborol a kelet-tennessee-i dombvidéken, hogy furcsa vágyait az ott élő embereken, saját földijein élje ki. Istennek mindenféle gyermeke van: kegyetlen bűnös és véletlen áldozat egyaránt.
A cselekmény borzongató izgalma mellé egyszerre társul a végső kérdéseket nem kerülő, nem annyira ,,Istent", mint inkább ,,gyermekét" fürkésző intellektualizmus és a természet iránt érzett, hatalmassá növesztett csodálat.
Cormac McCarthy negyvenéves volt, amikor harmadik regénye, az Isten gyermeke 1973-ban először megjelent, de jellegzetes központozásával, elharapott minimalizmusával és összetéveszthetetlen látásmódjával már teljes fegyverzetében áll előttünk az a McCarthy, akit ezután következő művei még életében a modern amerikai próza klasszikusává avatnak majd.
Cormac McCarthy (1933-2023) regény-, színdarab- és filmíró, megkerülhetetlen kortárs klasszikus volt, Thomas Pynchon és Don DeLillo mellett az amerikai próza 20. század végi megújítója. Műveiért a legjelentősebb elismerésekben, többek között Faulkner-díjban és Nemzeti Könyvdíjban részesült.
A Rhode Island-i Providence-ben született, 1933-ban és 2023 júniusában halt meg Santa Fe-ben.
Tíz regényt írt (emellett számos forgatókönyvön dolgozott), melyek közül a legutolsó, Az út (The Road) 2007-ben jelent meg. Ebből a művéből John Hillcoat rendezett filmet, melyet 2009 végén mutattak be az Egyesült Államokban. 2008-ban láthatták a magyar nézők a Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men) című regényből a Coen testvérek által készített filmadaptációt, amely négy Oscar-díjat nyert. Ugyancsak mozgókép készül a Véres délkörökből (Blood Meridian).
A Faulkner-díjat, a Nemzeti Könyv-díjat és a Pulitzer-díjat egyaránt magáénak tudó Cormac McCarthy rémálomszerű, mégis gyönyörűséges nyelvezetű, kalandos remekművét, a Véres délköröket a kritikusok a 20. századi irodalom, azon túl pedig a teljes angol nyelvű irodalom legfontosabb regényei közt tartják számon; és Poe, Melville vagy Faulkner leghíresebb alkotásaihoz hasonlítják. Harold Bloom, a neves irodalmár egyenesen a négy legjobb élő amerikai író közé sorolja a szerzőt Don DeLillo, Philip Roth és Thomas Pynchon társaságában. Elemi erejű mondatai – ahogyan egyik méltatója nevezte: ezek a „vesszőtlen konvojok” – oly híven közvetítik lidérces történeteit, akár valami visszavonhatatlan próféciát.
(A fotót Laura Whale készítette.)