Bizalom [eKönyv: epub, mobi]

Nem tetszik a valóság? Igazíts rajta!

KULT Könyvek
Pulitzerre és PEN/Faulkner-díjra jelölt szerző

Az óriási dübörgés és pezsgés ellenére az 1920-as évek New Yorkjában mindenkinek muszáj volt hallania Benjamin és Helen Raskről. A férfi legendás Wall Street-i mágnás; a nő excentrikus arisztokraták tüneményes tehetségű leánya. De szóbeszéd indul: vajon minden rendben Benjamin pénzügyi manővereivel? És Helen miért él ilyen bezárkózó életet? Miközben a tékozló, spekulációra épülő évtized a végéhez közeledik, a fényűző párt egyre hangosabb pletykák övezik. Milyen áron szerezték irdatlan vagyonukat? Ez a rejtély áll az 1938-ban íródott, Kötvények című regény középpontjában, amelyet, úgy tűnik, mindenki olvasott New Yorkban. De a történetnek nem ez az egyetlen változata.

Hernán Díaz Bizalom című könyve káprázatosan hozza játékba a fenti történet szereplőit - miközben kiviláglik, micsoda feszültség rejlik a fiatal nő életében, aki elszántan igyekszik elkülöníteni a tényeket és a konfabulációt. Díaz regénye minden egyes réteg feltárásával, minden egyes felismeréssel egyre lebilincselőbbé és mélyértelműbbé válik. Miközben az olvasó ki szeretné deríteni, mi az igazság, tudatára ébred, milyen gravitációs ereje van a pénznek és a hatalomnak, hogyan manipulálhatók a tények. A Bizalom sokrétű, nagyszabású mű; feltárja azokat a hangokat, amelyeket a lényegi egyenlőtlenségeket igazoló mítoszok betemetnek.

Hernán Díazt már jelölték Pulitzerre és PEN/Faulkner-díjra. A könyveit több mint húsz nyelvre fordították le. Whiting- és William Saroyan-díjas író, a New York-i Könyvtár Dorothy és Lewis B. Cullman Központjának ösztöndíjasa. Első regényét, az In the Distance-t, a Publishers Weekly beválogatta 2017 tíz legjobb regénye közé, a Lit Hub pedig az évtized húsz legjobb könyve közé. Hernán Díaz Brooklynban él.

Mások a kötetről

„Felvillanyozó.” - New York Times

„Lebilincselő sztori társadalmi osztályokról, kapitalizmusról, kapzsiságról.” - Esquire

„Szédítő... fontos és időtálló." - Vogue

„Elmés, mély.” - Boston Globe

„Leleményes.” - Minneapolis Star Tribune

„Varázslatos.” – Oprah Daily


Idézetek a kötetből

„Egyre inkább lenyűgözték a pénz csavarodásai-tekeredései: ahogy vissza lehet hajtani önmagára és megetetni vele a saját testét. A spekuláció elszigetelt, önálló természete passzolt a jelleméhez, ráadásul önmagában is ámulat forrása és cél volt, függetlenül attól, hogy a bevétel mit jelképezett vagy tett számára elérhetővé. Benjamin a luxust alpári tehernek látta.”

„New York azoknak a hangos optimizmusától zsongott, akik azt hitték, lekörözték a jövőt.”

„Zárkózottsága a birodalmával együtt nőtt.”

„Ám ahogy elérte és elhagyta azt, amit élete felezőpontjának vélt, a vérvonal iránti homályos felelősségérzet, valamint az illendőség még homályosabb fogalma arra késztette, hogy megházasodjon.”

„Habár az álmok kiötlése csínynek indult, végül nélkülözhetetlenné vált. Amikor betöltötte a kilencet, álmatlanság kezdte megnyújtani az éjszakáit, amely nemcsak az álmoktól fosztotta meg, de a pihenéstől is. A szorongás jeges spórái telepedtek meg az elméjében, és a félelem pusztaságává változtatták.”

„Helen hamarosan rájött, hogy az apja számára nemcsak tanítvány lett, hanem tanulmányozandó tárgy is.”

„Noha ő maga nem vágyott házasságra vagy anyagi javakra, úgy hitte, tartozik az anyjának egy jó házassággal: ez volt az egyetlen esélyük, hogy ne kelljen másokon élősködniük és végre letelepedhessenek.”

„Teljes bizonyossággal tudta, hogy Benjamin Rask feleségül veszi, ha ő hagyja. És abban a szent pillanatban eldöntötte, hogy hagyja. Mert megértette, hogy a férfi alapvetően egyedül van. És tudta, hogy a férfi hatalmas magányában fogja megtalálni a saját magányát és vele azt a szabadságot, amelyet a basáskodó szülei mindig megtagadtak tőle.”

„Az intimitás elviselhetetlen is lehet annak, aki a büszke önállóságban töltött élet után először tapasztalja meg, és hirtelen megérti, hogy teljessé teszi a világát. A gyönyör megtalálását megfertőzi az elvesztésétől való félelem.”

„Mivel tudta, hogy a gyengeség könnyen haraggá savanyodik – mint ahogy az, aki alábecsüli magát, végül másokat fog hibáztatni a leértékelődéséért –, mindent elkövetett, hogy eloszlassa Benjamin szorongásait.”

„Az esküvő utáni első pár évben Rask vagyona szokatlan mértékben növekedett. A kollégái jövőbelátónak tartották, természetfeletti képességekkel megáldott bölcsnek, aki egyszerűen nem hibázhat.”

„Helen és Benjamin tetemes időt töltöttek azzal, hogy átböngésszék a vállalatok jelentéseit és tudósokkal találkozzanak. Mivel mindkettejük elméje a ragadozókéra hasonlított (rugalmas, gyors, falánk), könnyen ment nekik a tanulás.”

„A sebességet, mellyel Benjamin növelte a vagyonát, és a bölcsességet, mellyel Helen szétosztotta, az emberek a kettejük közti szoros kötelék megnyilvánulásának tekintették. Ez és a tartózkodásuk mitikus szerzetekké tette őket a New York-i társasági életben, melyet teljesen ignoráltak, és a közömbösségük csak tovább fokozta a hírnevüket. Az igazi családi életük azonban nem felelt meg teljes egészében a harmonikus pár mítoszának.”

„Noha imponáltak neki a férje sikerei, és meghatotta a rajongása, és noha mindig kedves, tapintatos, sőt gyengéd volt Benjaminnal, egy kicsi, de kikerülhetetlen erő a férje közelségével egyenes arányban visszahőkölésre késztette, mint ahogy két mágnes taszítja egymást. Sosem volt kegyetlen vagy közömbös, ellenkezőleg, figyelmes, sőt szeretetteljes társ. Ennek ellenére Benjamin az első pillanattól tisztában volt vele, hogy valami hiányzik, és mivel ezt Helen is tudta, próbálta kárpótolni figyelmesen, ám sikertelenül. Benjamin ilyenkor bizsergést érzett, amely azonban mindig megmaradt a kellemes tartományban.”

„E köré a csendes diszkomfort köré építettek egy erős házasságot. Ennek az erőnek egy része talán éppen ebből a disszonáns űrből származott, és abból, hogy hajlandók voltak pótolni mással. Ugyanakkor az is igaz, hogy létezett köztük kapocs. Mindketten tudták, hogy a különbségek ellenére kivételesen illenek egymáshoz. Amíg nem találkoztak, egyikük sem ismert senkit, aki kérdés nélkül elfogadta volna a különcségüket.”

„Sokunk szeret abban a hitben élni, hogy a győzelmeink aktív alanyai vagyunk, a vereségeinknek viszont csak passzív tárgyai. Mi diadalmaskodunk, de nem mi vallunk kudarcot, olyan erők törnek a romlásunkra, amelyek felett nincs hatalmunk.”

„Amióta végigment a Lexington sugárúton, attól rettegett, hogy az ő agyában is dolgozik az a betegség, amely megszállta, megváltoztatta és felemésztette az apját.”

„Ahogy telt az idő, Benjamin kénytelen volt elismerni egy ijesztő tényt: Helen halála nem változtatta meg az életét. Alapvetően minden maradt ugyanaz, csak a mérték változott. A gyásza egyszerűen a házasságának radikálisabb kifejezése volt: mindkettő a szeretet és távolság perverz kombinációja.”

„Minden élet egy kisszámú esemény köré rendeződik, melyek vagy előrenógatnak bennünket, vagy megállásra kényszerítenek.”

„Özvegyek és takarítónők, csitrik és anyák egyaránt „bűvölték a részvényeket”. Noha a legjobb hírnévnek örvendő befektetőcégek szigorúan ragaszkodtak a női ügyfeleket kizáró szabályhoz, New York-szerte jelentek meg nők előtt nyitott kereskedőirodák, a kisebb városokban pedig a háziasszonyok, akiknek volt egy „megérzésük”, elhanyagolták a háztartást, hogy kövessék a piacot a helyi alkuszházban, és telefonon kötötték meg a tranzakciókat a nap végén. Az évtized elején a nők csupán 1,5 százalékát tették ki a dilettáns spekulánsoknak. A végén majdnem 40 százalékát. Lehetett volna ennél világosabb jele a közelgő katasztrófának?”

„Minden alkalommal, amikor minimalizáljuk az erőfeszítésünket és növeljük a hasznunkat, üzletet kötünk, még ha csak magunkkal is. Ezek a tárgyalások annyira beépültek a napi rutinunkba, hogy szinte észrevehetetlenek, de az igazság az, hogy létezésünk a profit körül forog.”

„Maga a történelem is csak egy kitaláció… olyan kitaláció, aminek hadserege van. És a valóság? A valóság korlátlan büdzsével rendelkező kitaláció.”

„Egy nemzet prosperitása nem alapul máson, mint azon, hogy egoizmusok tömege áll össze, amíg ki nem kerekedik belőlük az, amit közös jóként ismerünk. Ha elég sok önző egyén összejön és cselekszik egy irányban, az eredmény nagyon hasonlít a kollektív akarathoz vagy egy jó ügyhöz.”